A puskaporos korszak: Kína, a katonai innováció és a Nyugat felemelkedése a világtörténelemben

Olvasói vélemények

A Tonio Andrade által írt The Gunpowder Age című könyv Kína és Európa összehasonlító hadtörténetét vizsgálja, a puskaporos fegyverek fejlődésére és használatára összpontosítva. A szerző megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat, és azt állítja, hogy Kína katonai innovációját inkább a békeidőszakok alatti hadviselés hiánya, mintsem egy konzervatív ideológia akadályozta. Andrade részletesen elemzi a katonai képességeket és a Kelet és Nyugat közötti technológiai cseréket, végül árnyalt képet ad a Nagy Eltéréshez hozzájáruló tényezőkről.

A könyvet dicsérik jól kutatott, tudományos megközelítése és világos elbeszélése miatt. A recenzensek megjegyzik, hogy hatékonyan cáfolja a Kína katonai stagnálásáról szóló mítoszokat, kiemelve a lőportechnológia és a katonai taktika terén elért újításokat. A részletes történelmi elemzést és az összehasonlító perspektívát nagyra értékelik, így a könyv értékes forrás a globális vagy a hadtörténelem iránt érdeklődők számára.

Egyes kritikai megjegyzések szerint a könyv időnként lebecsüli a kulturális tényezőket, és esetleg túlhangsúlyozza Kína katonai potenciálját. A kritikusok szerint Andrade bizonyítékai között vannak „cseresznyeválogatással” kapcsolatos pillanatok, és néhányan szkeptikusan nyilatkoznak a kínai katonai képességek gyors csökkenésével kapcsolatos állításairól. Aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a szerző védi a konfuciánus gondolkodást és annak a technológiai fölény megértésére gyakorolt hatását.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Gunpowder Age: China, Military Innovation, and the Rise of the West in World History

Könyv tartalma:

A puskapor forradalmi hatásának első pillantása Kína világtörténelmi szerepére

A kínaiak már a 900-as években feltalálták a puskaport, és elkezdték kutatni katonai felhasználását, négy évszázaddal azelőtt, hogy a technológia átkerült volna a nyugatiakhoz. Az 1800-as évek elejére azonban Kína a lőporos hadviselésben olyannyira lemaradt a Nyugathoz képest, hogy az 1839-42-es ópiumháborúban könnyedén vereséget szenvedett Nagy-Britanniától. Mi történt? Tonio Andrade A puskaporos korszak című könyvében új, meggyőző választ kínál, új perspektívát nyitva a világtörténelem egyik kulcskérdésére: miért emelkedtek Nyugat-Európa országai az 1500-as évektől kezdve globális jelentőségre, miközben Kína lemaradt?

A történészek régóta állítják, hogy a puskaporos fegyverek segítették az európaiakat a globális hegemónia megteremtésében. A mai Kína lakói azonban nemcsak a fegyvereket és a bombákat találták fel, hanem - ahogy Andrade mutatja - az 1700-as évek elején is folytatták a lőporos technológia fejlesztését - sokkal tovább, mint korábban gondolták. Miért vált Kína akkor ennyire sebezhetővé? Andrade szerint az egyik jelentős ok az, hogy 1760 óta nem volt gyakorlata a háborúskodásban, mivel közel egy évszázadig viszonylagos békét élvezhetett. Sőt, bemutatja, hogy Kína -- Európához hasonlóan -- erőteljes katonai innovátor volt, különösen a nagy háborúk idején, például az ópiumháború után kezdődő erőszakos évszázadban, amikor a kínaiak ismét gyorsan modernizálták erőiket. Ma Kína egyszerűen visszatér régi pozíciójához, mint a világ egyik nagy katonai hatalma.

Azáltal, hogy megmutatja, hogy Kína katonai dinamizmusa mélyebb, tartósabb és gyorsabban visszanyert, mint ahogyan azt korábban értelmezték, A puskaporos korszak megkérdőjelezi a Nyugat és Ázsia közötti úgynevezett nagy eltérés régóta fennálló magyarázatait.

-- "Kirkus".