Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv vegyes kritikákat kap az olvasóktól, sokan informatívnak és jól megalapozottnak találják, különösen a RAF Pathfinder-műveletekkel kapcsolatban a második világháború alatt. Néhány olvasó azonban csalódottságának ad hangot a kulcsfontosságú kifejezésekkel és technikákkal kapcsolatos háttérinformációk hiánya miatt, valamint a jobb szerkesztés és a lebilincselőbb elbeszélés szükségessége miatt.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és informatív a RAF Pathfinder műveleteiről
⬤ érdekes a katonai háttérrel rendelkezők számára
⬤ hasznos mellékleteket tartalmaz
⬤ tiszteleg a Bomber Command repülőgép-vezetőinek öröksége előtt
⬤ néhány olvasó értékeli a részletek mélységét és a bátorság előtt való tisztelgést.
Hátrányok:⬤ Hiányzik a kontextus és a kulcsfontosságú kifejezések és technikák kifejtése
⬤ az elbeszélés unalmas és ismétlődő lehet
⬤ hiányos szerkesztés és nyelvtani problémák
⬤ főként a 8-as csoport műveleteire összpontosít, anélkül, hogy kellő figyelmet szentelne az egyéni hozzájárulásoknak és a taktikák fejlődésének.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The RAF Pathfinders: Bomber Command's Elite Squadron
Könyv tartalma:
A Pathfinder Force 1942. augusztusi megalakulása folyamatos, de biztos változást hozott a Bomber Command sorsában.
A háború első éveiben a célpontok elleni hatékonyságát nagyon nehéz volt felmérni. Utólag részletesen megvizsgálva a légi felvételek azt mutatták, hogy a repülőgépeknek csak egyharmada érte el sikeresen a célterületet, és ennél is kevesebben helyezték el bombáikat célzottan. Coventry 1940 őszén történt nagyszabású bombázása során kiderült, hogy a németek gyújtószerkezetekkel felfegyverzett útkereső repülőgépek elit alakulatát használták, amelyek a német bombázók fő erejének célkeresőiként működtek.
A RAF-nak most hasonló speciális századokra volt szüksége, amelyek legénységét fegyelmük, bátorságuk, magas moráljuk és különösen a szokásosnál szélesebb körű repülési feladatokban való jártasságuk miatt válogatták össze.
Sidney Bufton, a bombázóműveletek igazgatóhelyettese dolgozta ki az új célkereső erők koncepcióját, és kitartása, amellyel nyomást gyakorolt a légügyi minisztérium vezető munkatársaira, hogy valósítsák meg elképzeléseit, és hozzák ki a bombázóparancsnokságot a mélypontról, meghozta gyümölcsét. Az új haderőt végül elfogadták, és Don Bennett első parancsnokának kiválasztása nagyszerű volt.
Bennett nyugtalan, fantáziadús és a változásokra fogékony volt. Soha nem fogadta el a második legjobbat, és legenda lett mindazok számára, akik alatta szolgáltak. A Pathfinder századok a rendelkezésre álló legjobb repülőgépekkel voltak felszerelve, amelyek közé tartozott a híres Lancaster bombázó, később pedig egyre inkább a Mosquito, amely rendkívül sokoldalú és sikeres vadászbombázó volt.
Egy Pathfinder századhoz csatlakozni ritka kiváltság volt, de ezzel együtt hatalmas ugrással nőtt a lelövés valószínűsége. A Pathfinder repülőszemélyzetnek és repülőgépeknek veszélyes rajtaütésekben kellett az utat mutatniuk az őket követő bombázóknak. Éjszaka repültek, de 25 percig tartott, amíg a berlini védműveket végigfutották teljes erővel.
Rendkívül sebezhetőek voltak a német városvédők által felhúzott lövegfallal, valamint az éjszakai vadászok támadásaival szemben. A háború végére a Bomber Command mintegy 56 000 fős legénysége vesztette életét.
Martyn Chorlton lebilincselő beszámolót írt a RAF Pathfinder-századairól, felidézve a megszállt Európa feletti füstös égbolt kihívásait. Egyúttal tisztelgés a bátor fiatalemberek előtt, akiknek hőstettei, élete és - túl sok esetben - halála hatalmas fáklyát hagyott mindazok számára, akiknek fontos a szabadság.
