A Raf útja a D-napig: A légi fölény kihasználásáért folytatott küzdelem, 1943-1944

Olvasói vélemények

Baughen könyvének kritikái erős kritikát fogalmaznak meg a RAF vezetésével és a háború alatti hatékonyságával szemben. A szerző megvetését fejezi ki a RAF döntéseivel kapcsolatban, különösen a repülőgépeik teljesítményét és a stratégiai döntéseket illetően, különös tekintettel a brit bombázók és vadászgépek korlátaira a külföldi társaikhoz képest.

A könyv hatásosan rávilágít a RAF eredménytelenségére és stratégiai hibáira, éles kritikát fogalmazva meg a RAF vezetési és operatív döntéseiről. Fontos kérdéseket vet fel a stratégiai bombázás bürokratikus megszállottságáról és annak a hadseregre és a haditengerészetre gyakorolt következményeiről.

A recenzens úgy véli, hogy Baughen nézőpontját túlzottan befolyásolja a visszatekintés, ami potenciális elfogultságot eredményez az elemzésében. Kifogásolja továbbá a fontos viták, például Adam Tooze meglátásainak elutasító kezelését, ami a különböző nézőpontok feltárásának alaposságának hiányára utal.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Raf's Road to D-Day: The Struggle to Exploit Air Superiority, 1943-1944

Könyv tartalma:

1943 nyarára a Harmadik Birodalom sorsa megpecsételődni látszott. Nagy-Britannia és a Nemzetközösségi nemzetek, az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttes ereje lehetetlenné tette Németország győzelmét. Már csak azt kellett eldönteni, hogy a szövetségesek hogyan fejezzék be győzelmüket. A stratégiai bombázás döntene a végeredményről, vagy a szárazföldi és légi erők együttes munkája játszaná a jelentősebb szerepet?

Greg Baughen nyomon követi az 1943 és 1944 eleje közötti olaszországi, franciaországi és németországi légi és szárazföldi harcokat, valamint a színfalak mögött zajló, ugyancsak elkeseredett csatákat, amikor a hadsereg és a légierő parancsnokai vitatkoztak és vitatkoztak a háború megnyerésének módjáról. Felvázolja a bombázóoffenzíva megpróbáltatásait, megpróbáltatásait és sikereit, és értékeli, hogy végső soron a bombázóstratégia lerövidítette vagy meghosszabbította-e a háborút. Elmagyarázza, hogy a hadsereg légi támogatása a sivatagi légierő sikerei után hogyan ment visszafelé, és ez hogyan vezetett ahhoz, hogy nem sikerült támogatni a D-napon a normandiai partokon partra szálló csapatokat. Leírja továbbá a taktikai légi támogatás későbbi újjáélesztését, és azt is, hogyan játszott kulcsszerepet a későbbi hadjáratokban, de megkérdőjelezi, hogy Eisenhower, Montgomery vagy Tedder valaha is teljesen megértette-e, hogyan lehet a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésükre álló hatalmas légi erőket.

A szerző archív dokumentumokra és korabeli beszámolókra támaszkodva foglalkozik néhány alapvető védelmi kérdéssel. Vajon a RAF függetlensége előnyös vagy hátrányos volt a szövetségesek ügye számára? Milyen mértékben volt a hadügyminisztérium hibáztatható a hadsereg légi támogatásának hiányosságaiért? Megértette-e Nagy-Britannia, hogy a huszadik században hogyan fejlődtek a hadviselés módszerei? Megvizsgálja, hogyan értelmezte a légügyi minisztérium a háború során levont tanulságokat. Vajon a húszas és harmincas évek védelmi politikája még mindig érvényes volt? Érvényesek voltak-e valaha is?

Ez tehát azoknak a döntéseknek és intézkedéseknek a története, amelyeket a RAF a D-napot és a normandiai partraszállást megelőző hónapokban követett.