Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet a művészek általában nagyra értékelik a rajzelmélet és -technika mélyreható feltárása miatt. Az olvasók a művészi készségek fejlesztéséhez, különösen a rajzolás és a megfigyelés alapelveinek megértéséhez tartják tanulságosnak és hasznosnak. Az írást azonban sűrűnek és kissé elavultnak írják le, ami kihívást jelentő olvasmánnyá teheti. A könyv illusztrációit és dizájnját is kritika érte.
Előnyök:⬤ Sűrű és gyakorlatias tartalom, amely jelentősen javítja a rajzkészséget.
⬤ Mélyreható betekintés a rajzolás pszichológiai és technikai alapjaiba.
⬤ A művészi folyamatok és elvek jó lebontása.
⬤ Időtlen tanácsok és klasszikus forrás a művészek számára.
⬤ Nagy hangsúlyt fektet a művészet megértésére azon túl, hogy egyszerűen lemásoljuk, amit látunk.
Hátrányok:⬤ Sűrű és terjedelmes írásmód, amely egyes olvasók számára zavaró lehet.
⬤ Gyenge kivitelezés, apró, nem egyértelmű illusztrációkkal, amelyek elvonják a figyelmet a tartalomtól.
⬤ Egyes tartalmak túlságosan elméleti jellegűek, és hiányoznak a gyakorlati, lépésről-lépésre történő útmutatások.
⬤ Elavult nyelvezet, amely a modern olvasók számára nehezen befogadható.
(193 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Practice and Science of Drawing
Könyv tartalma:
A művészet gyakorlásának és megbecsülésének megtanulása nagyrészt az alapelvek megértésével kapcsolatos. Az egyik ilyen alapelv az, amit Harold Speed „dither”-nek nevez, vagyis annak a szabadságnak, amely lehetővé teszi, hogy a realizmus és a művészi látásmód egymás ellen játsszon. Minden művész vagy műalkotás számára nagyon fontos ez a tulajdonság, amely elválasztja a tudományosan pontosat a művészileg pontosaktól. Speed megközelítése e problémáról ma már klasszikusnak számít, egyike azon kevés könyveknek a század elejéről, amelyet a grafikai művészetekben dolgozók továbbra is olvasnak és ajánlanak.
Ebben a munkájában Harold Speed a rajzolás és a festészet e dinamikus aspektusát számos különböző nézőpontból közelíti meg. A történeti és a tudományos, az elmélet és a pontos művészi meghatározás között játszik. A vonalrajz és a tömegrajz tanulmányozásával kezdi, a két alapvető megközelítéssel, amelyet a művésznek meg kell tanulnia. A további részek a vonal és a tömeg egységén és változatosságán, az egyensúlyon, az arányokon, a portrérajzon, a vizuális emlékezeten, az anyagokon és az eljárásokon keresztül viszik tovább a művészi látásmódot. Speed mindvégig összekapcsolja a történelmi hátteret, azokat a dinamikus szempontokat, amelyeket az egyes technikák egy-egy műalkotáshoz adnak, valamint azokat a konkrét gyakorlatokat, amelyeken keresztül a fiatal rajzoló elkezdheti a képzést. Bár a The Practice and Science of Drawing (A rajzolás gyakorlata és tudománya) a szó szoros értelmében nem technikakönyv, a kezdő rajzoló számára világosan megfogalmazza azokat az elveket, amelyeket ki kell fejlesztenie, és azok jelentőségét egy műalkotás létrehozásában. Kilencvenhárom mesterien válogatott lemez és ábra erősíti Speed mindig világos előadását.
Harold Speedet, a rajzművészet mesterét és kiváló tanárát már régóta idézik e fontos munkájáért. A kezdők számára Speed érzéket fejleszt a művészeti nevelés sokféle szempontja iránt. Annak, aki szívesen nézeget rajzokat és festményeket, Speed segíti annak a képességnek a kifejlesztését, hogy egy műalkotást úgy lásson, ahogyan azt a művész látni akarta.
