Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák nagyra értékelik Frank Richards „Old Soldiers Never Die” című memoárját, kiemelve, hogy kendőzetlenül ábrázolja az első világháborús katonaéletet. Az olvasók szerint a könyv lenyűgöző, őszinte és éleslátó, stílusa pedig hiteles, beszélgetős elbeszélést idéz. Néhányan azonban több taktikai információra vágynak, és elismerik, hogy időnként nehézségekbe ütközik a nyelvezet.
Előnyök:⬤ Egy katona első világháborús élményeinek őszinte és nyílt ábrázolása.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely beszélgetős és átélhető.
⬤ Nagyszerű betekintést nyújt a lövészárok-háborúkba és a háború alatti mindennapi életbe.
⬤ Hatékonyan érzékelteti a katonák közötti humort és bajtársiasságot a zord körülmények ellenére.
⬤ Rendkívül szemléletes leírás, amely az olvasót a szerző élményeihez kötődőnek érezteti.
⬤ Az I. világháború egyik legjobb memoárjaként ismerik el.
Hátrányok:⬤ Hiányoznak a részletes térképek vagy a katonai taktikák és stratégiák leírása.
⬤ Néhány olvasó a brit szleng miatt elavultnak vagy kihívásnak találhatja a nyelvezetet.
⬤ A borzalmak könyörtelen ábrázolása a könyv végére nyomasztónak tűnhet.
(166 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Old Soldiers Never Die.
Könyv tartalma:
A Nagy Háborúról megjelent memoárok közül az egyik legjobb, a maga nemében valóban klasszikus. A szerző 1901-ben vonult be a Royal Welsh Fusiliershez (a helyesírás 1881-ben „Welch”-ről „Welsh”-re változott, majd 1920-ban ismét „Welch”-re), és a háború kitörésekor tartalékos volt.
Újra csatlakozott régi, 2. zászlóaljához, és 1914. augusztus 11-én velük szállt partra Franciaországban.
Végigjárta a háborút a zászlóaljjal, egyetlen csatát sem hagyott ki, elnyerte a DCM-et és a MM-et, és még mindig közlegényként végezte. Az 1914 előtti reguláris hadsereg egyik tipikus katonája, a „régi megvetendő katonák” egyike, és ez a könyv a maga csiszolatlan stílusában megírt, élvezetes olvasmány.
Harcol, koldul, szerencsejátékozik, iszik, kitér a fáradtság elől, szolidan tűri a bombázásokat és a lövészárkokban folyó harcok viszontagságait, és mindig elvégzi a feladatát. Tisztelgés az 1914-ben a nyugati fronton elesett hadsereg előtt.
