Olvasói vélemények
Összegzés:Az „Old Soldier Sahib” című könyv Frank Richards, a szénbányászból lett brit katona emlékiratai, amelyekben részletesen beszámol az első világháborút megelőzően a brit hadseregben Indiában és Burmában szerzett tapasztalatairól. Az elbeszélés őszinte és szűretlen betekintést nyújt a katonai életbe ebben az időszakban, bemutatva a gyarmati idők katonaságának nehéz és könnyedebb oldalait egyaránt. Bár a könyv témái a korszak politikailag inkorrekt nézeteit tükrözhetik, értékes betekintést nyújt a hadtörténelem egy egyedülálló szemszögéből.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző és magával ragadó személyes beszámoló a brit hadsereg indiai és burmai életéről.
⬤ Részletekben és humorban gazdag, a harc helyett a katona mindennapi élményeit emeli ki.
⬤ Egy munkásosztálybeli katona egyedülálló nézőpontját nyújtja, amely ellentétben áll a tisztek általánosan ismert történeteivel.
⬤ A gyarmati Indiában zajló élet kendőzetlen ábrázolásával megragadja a kor szellemét.
⬤ Az olvasók számára a lebilincselő történetmesélés és az emberi természetbe való betekintés miatt kifejezetten ajánlott.
Hátrányok:⬤ Politikailag inkorrekt nyelvezetet és nézeteket tartalmaz, amelyek nem minden olvasó számára megfelelőek.
⬤ Nem tárgyalja a harcokat és a katonai akciókat, inkább a mindennapi életre és a személyes anekdotákra összpontosít.
⬤ Néhány olvasó számára kellemetlen lehet a szerzőnek az indiai bennszülöttekkel és a gyarmati élettel kapcsolatos hozzáállása.
⬤ A történelmi kontextus elveszhet vagy félreérthető lehet azok számára, akik nem ismerik a korszakot.
(44 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Old Soldier Sahib
Könyv tartalma:
Frank Richards jól ismert a Régi katonák sosem halnak meg című művéről, amely valószínűleg a legjobb beszámoló a Nagy Háborúról egy közkatona szemszögéből. Richards 1914 augusztusától a lövészárkokban szolgált a 2.
zászlóaljban, a Royal Welch Fusiliers (RWF) kötelékében. Az 1884-ben született Richards 1901 áprilisában, mindössze három hónappal Viktória királynő halála után, Breconban vonult be az RWF-hez. Brecon volt a South Wales Borderers (SWB) otthona, és az ottani toborzó őrmester mindent megtett, hogy meggyőzze az újoncot, hogy csatlakozzon az SWB-hez (Rorke's Drift és minden), de hiába.
Richardsot az vonzotta az RWF-hez, hogy volt egy zászlóaljuk Kínában és egy másik Dél-Afrikában, és ők voltak az egyetlen ezred a hadseregben, amely kiváltságos volt a villogó viselésére - ez egy elegáns, öt fekete szalagból álló, legyező alakban a zubbonygallér hátuljára varrt csokor.
Ez emlékeztetett azokra az időkre, amikor a katonák hosszú, hátul sorba vagy copfba kötött hajat viseltek. Ez egy csodálatos, nosztalgiával teli könyv, amely visszavisz a birodalom idejébe, a Nagy Háború kitörése előtti időkbe, ahhoz a nagyszerű kis hadsereghez, amely 1914-ben a nyugati fronton halt meg; tulajdonképpen a Régi katonák sosem halnak meg című könyv előzménye.
Richards Indiában és Burmában szolgált, és a katonák életéről szóló leírásai azokban a távoli időkben, valamint anekdotái csodálatos olvasmányt jelentenek. Kipling úgy jellemezte a Szueztől keletre fekvő területet, mint „a helyet, ahol nincs tízparancsolat”. A katona számára az elsődleges erények a bátorság, a becsületesség, a barátokhoz való hűség és az ezredre való büszkeség voltak.
Utánozhatatlan stílusában Richards a földhözragadt, bár soha nem kell a manapság szokásos négybetűs nyelvezetet használnia, és a katonáknak a bennszülöttekhez való viszonya sem volt politikailag korrekt. Ahogy egyik tartalékos társa mondta, amikor 1914 augusztusában mozgósították őket a háborúra: „A külföldiekkel Hongkongtól Franciaországig csak egyféleképpen lehet bánni, mégpedig úgy, hogy a pokolba verjük őket. „ Néhány meséje a széles látókörűeknek szól - lásd a „pompás testalkatú” prostituáltat, aki az 1903-as Delhi Durbar időpontját választotta, hogy bejelentse közelgő nyugdíjazását.
Az alkalom megünneplésére és a korona iránti hűségének jeléül úgy döntött, hogy utolsó megjelenésekor 18 és 23 óra között minden katona számára szabadon elérhetővé teszi magát, előnyben részesítve a régi ügyfeleket; erről szóló értesítést tűztek ki az ajtajára. De a hadseregben az élet nem volt csupa rossz; Richards nyolc évet szolgált a színekben, majdnem mindet Indiában és Burmában, és ez alatt a nyolc év alatt három centit nőtt a magasságában és három kilót hízott.
Tartalékosként 1914 augusztusában visszahívták a zászlóaljhoz, és az ezt követő háborúban megkapta a DCM és MM kitüntetést. Ez egy kiváló könyv!
