Értékelés:
Alda Sigmundsdóttir „A rejtett emberek kis könyve” című könyve a manók és a rejtett emberek köré csoportosuló izlandi folklór bájos felfedezését kínálja. Alda kötetlen és humoros stílusát az olvasók megnyerőnek találják, amely egyszerre nyújt betekintést az izlandi kultúrába és szórakoztató elbeszélést. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a könyv mélyebben is elmélyülhetett volna a témájában, és megjegyzi, hogy többre vágyott.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írói stílus, amely személyesnek és barátságosnak hat.
⬤ Értékes kulturális betekintést nyújt az izlandi néphagyományt övező kulturális és történelmi összefüggésekbe.
⬤ Humoros kommentárok, amelyek fokozzák a történetmesélést.
⬤ Rövid és gyorsan olvasható, így könnyen hozzáférhető.
⬤ Elősegíti az izlandi kultúra és mítoszok mélyebb megbecsülését.
⬤ Egyes történetek nem minden olvasónak tetszenek, ami zavart vagy csalódást okozhat.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy hosszabb tartalomra vagy a témák mélyebb feltárására vágytak.
⬤ A kommentárokat egyesek száraznak érezhetik, ami csökkenti az általános élvezetet.
(81 olvasói vélemény alapján)
The Little Book of the Hidden People: Twenty Stories of Elves from Icelandic Folklore
Az izlandi folklór tele van mesékkel manókról és rejtett emberekről, akik a táj dombjait és szikláit lakják. De mit is mondanak ezek a manótörténetek valójában a régi Izlandról és az ott élő emberekről? Ebben a könyvben a szerző, Alda Sigmundsd ttir húsz lefordított manótörténetet mutat be az izlandi néphagyományból, valamint lenyűgöző jegyzeteket közöl arról a kontextusról, amelyből a történetek erednek.
A nemzetközi média különös rajongást érez az izlandiak manóhite iránt, általában valamiféle "bolondos izlandiak" mítoszának terjesztésére használja fel. Pedig az izlandi manófolklór alapjában véve egy olyan nemzet nyomorúságos helyzetét tükrözi, amely a lakható világ peremén, mélyszegénységben él, és népének hősies erőfeszítéseit a fizikai, érzelmi és szellemi túlélés érdekében. Valójában erről szólnak a tündék, vagyis a rejtett emberek történetei.
Egy olyan országban, amely időnként gyakorlatilag lakhatatlan volt, ahol a szegénység végletes volt, a halál és a gyász pedig a mindennapi élet része, az izlandiak hitet tápláltak egy olyan világban, amely párhuzamosan létezett a sajátjukkal.
Ez volt a rejtett emberek világa, amely legtöbbször az emberi lakosság legbuzgóbb álmainak és vágyainak kivetülése volt. A rejtett emberek dombok, sziklák vagy sziklák belsejében éltek, nagyon közel az emberek lakóhelyéhez.
Otthonaikat finom, pazar tárgyakkal rendezték be. Ruháik fényűzőek, díszeik gyönyörűek voltak. A jószágaik jobbak és kövérebbek voltak, a juhaik több gyapjút adtak, mint a hagyományos juhok, a termésük bőségesebb volt.
Még természetfeletti képességekkel is rendelkeztek: tetszés szerint láthatóvá vagy láthatatlanná tudták tenni magukat, és látták a jövőt. Az izlandiak számára a manókról és a rejtett emberekről szóló történetek a nemzetük kulturális és pszichológiai szövetének szerves részét képezik. Identitásuk részei, népük küzdelmeinek, reményeinek, ellenálló képességének és kitartásának tükörképei.
Mindezekről és még sok másról szól ez a könyv.
