A reszkető nő, avagy Idegeim története

Olvasói vélemények

A kritikákban elismerés és kritika keveredik Siri Hustvedt „A remegő nő, avagy az idegeim története” című könyvével kapcsolatban. Az olvasók a könyvet tanulságosnak és informatívnak találták, különösen a neurológia és a pszichológia metszéspontjának feltárását, de olyan problémákat is megjegyeztek, mint a könyv hossza, sűrűsége és a személyes elbeszélés hiánya. Míg egyes olvasók értékelték a kutatás mélységét és a kreatív nonfiction stílusát, mások úgy érezték, hogy a könyv unalmassá és túlságosan tudományos jellegűvé vált.

⬤ Az idegtudomány és a pszichológiai állapotok lebilincselő és informatív feltárása
⬤ ötvözi a személyes elbeszélést a kiterjedt kutatással
⬤ jó meglátások a hasonló állapotokkal küzdő egyének számára
⬤ szilárd ajánlás az orvosjelölteknek
⬤ jól megírt, mély gondolatokat és személyes tapasztalatokat tükröz.

⬤ Néhány olvasó számára túl hosszú és sűrű
⬤ rendezetlennek érezhető, és hiányzik belőle a világos elbeszélői struktúra
⬤ túlzottan a történelmi kontextusra összpontosít, nem pedig a szerző személyes tapasztalataira
⬤ néhányan unalmasnak vagy túl tudományosnak találták
⬤ nem elég személyes történetmesélés ahhoz, hogy megfeleljen a cím által támasztott elvárásoknak.

(56 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Shaking Woman or a History of My Nerves

Könyv tartalma:

Ebben az egyedülálló neurológiai memoárban Siri Hustvedt megpróbálja megoldani saját rejtélyes állapotát

Miközben 2006-ban az édesapja emlékére rendezett megemlékezésen beszélt, Siri Hustvedt nyaktól lefelé heves rohamot kapott. A csapkodó karok és remegő lábak ellenére továbbra is tisztán beszélt, és képes volt befejezni a beszédét. Olyan volt, mintha hirtelen két emberré vált volna: egy nyugodt szónokká és egy remegő ronccsá. Aztán a rohamok újra és újra jelentkeztek.

A Reszkető nő nyomon követi Hustvedt diagnóziskeresését, amely során több tudományág gondolatmenetébe is bejut, amelyek mindegyike külön-külön nézőpontot kínál a paroxizmusaira, de nem kínál kész megoldást. Eközben alapvető kérdésekbe keveredik: Mi a kapcsolat az agy és az elme között? Hogyan emlékezünk? Mi az én?

Vizsgálatai során Hustvedt csatlakozik egy vitakörhöz, amelyben neurológusok, pszichiáterek, pszichoanalitikusok és agykutatók cserélnek eszmét, hogy egy új területet fejlesszenek ki: a neuropszichoanalízist. Önkéntesként írástanárként dolgozik pszichiátriai fekvőbetegek számára a New York-i Payne Whitney klinikán, és olyan orvostörténeti előzményeket tár fel, amelyek megvilágítják a test és elme problémájáról alkotott elméleteink eredetét és változásait.

A Reszkető nő című könyvében Hustvedt tapasztalatait és kutatásait egy lebilincselő rejtéllyé szintetizálja: Ki az a remegő nő? Az általa elmesélt történet végül - George Makari, a Revolution in Mind szerzőjének szavaival élve - "ragyogó megvilágítássá válik mindannyiunk számára".