Olvasói vélemények
Összegzés:Az ismertetők Albert és Hahnel „The Political Economy of Participatory Economics” című könyvét tárgyalják, kiemelve a javasolt Parecon-modell erősségeit és gyengeségeit. Míg egyesek szerint a Parecon a kapitalizmus és a központilag tervezett kommunizmus életképes alternatívája, amelynek célja az egyenlőtlenségek kezelése és a részvételi demokrácia előmozdítása, mások kritizálják megvalósíthatóságát, túlzott egalitarizmusát és lehetséges bürokratikus bonyodalmait. A könyv technikai jellegű, ami korlátozhatja a könyv hozzáférhetőségét az általános közönség számára.
Előnyök:A könyv a részvételi közgazdaságtant (Parecon) a kapitalizmus és a központi tervezés részletes és életképes alternatívájaként mutatja be, olyan értékeket hangsúlyozva, mint a méltányosság, a kizsákmányolásmentesség és a részvételi demokrácia. Az anarchista és libertárius-kommunista ideológiák iránt érdeklődők körében nagy visszhangot vált ki. Mind a kapitalista, mind a központi tervezésű rendszerek kritikája világos, és a modellt alátámasztó formális gazdasági bizonyítékokat is tartalmaz.
Hátrányok:A könyv talán túlságosan technikai jellegű, és elsősorban az akadémiai közgazdászoknak szól, így az általános olvasók számára kevésbé hozzáférhető. A kritikusok szerint a Pareconból hiányzik a gyakorlatiasság, mivel túlhangsúlyozza az egalitarizmust, miközben lebecsüli a bürokráciával, a fogyasztói tanácsokkal és a döntéshozatali folyamatokkal kapcsolatos jelentős kérdéseket. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy szükségtelenül bonyolítja a leegyszerűsített piaci dinamikát.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Political Economy of Participatory Economics
Könyv tartalma:
Most, hogy a központi tervgazdaságok csődközeli állapota nyilvánvalóvá vált, és mivel a kapitalizmus látszólag képtelen egyenlőséget teremteni az első világban és gazdasági fejlődést a harmadik világban, a gazdasági ügyek irányításának alternatív megközelítései sürgős szükségszerűséget jelentenek. Eddig azonban az alternatívák leírása nem volt meggyőző.
Michael Albert és Robin Hahnel itt a libertárius szocialista hagyományt támogatja azzal, hogy szigorú, jól meghatározott modellt mutat be arra vonatkozóan, hogy a termelők és a fogyasztók hogyan tervezhetnék meg demokratikusan egymáshoz kapcsolódó tevékenységeiket. Miután elmagyarázták, hogy a hierarchikus termelés, az inegalitárius fogyasztás, a központi tervezés és a piaci elosztás miért összeegyeztethetetlen az "osztálymentességgel", a szerzők bemutatnak egy alternatív modellt, amely a decentralizált, társadalmi tervezési eljárás keretében működő demokratikus munkás- és fogyasztói tanácsokat tartalmazza. Bemutatják, hogy az egalitárius fogyasztás és a munkakomplexumok, amelyekben mindenki fogalmi és végrehajtó munkát egyaránt végez, hogyan lehetnek hatékonyak.
Bemutatják, hogy tervezési eljárásuk még az externáliák és a közjavak összefüggésében is képes méltányos és hatékony eredményeket elérni, és hogy képes a részvételi impulzusokat ösztönözni, nem pedig aláásni. Az információkezelésről is szó esik, és arról, hogy a szimulációs kísérletek hogyan igazolhatják modelljük megvalósíthatóságát.
