Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 32 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Age of Resilience: Reimagining Existence on a Rewilding Earth
Könyv tartalma:
A civilizáció történetének átfogó új értelmezése és egy átalakító vízió arról, hogyan fog fajunk boldogulni egy kiszámíthatatlan Földön.
A vírusok folyamatosan jönnek, az éghajlat felmelegszik, a Föld pedig újraéled. Emberi családunknak nincs játékkönyve a körülöttünk kibontakozó zűrzavar kezelésére. Ha van változás, amivel számolnunk kell - érvel a neves gazdasági és társadalomelméletíró, Jeremy Rifkin -, akkor az az, hogy kezdünk ráébredni, hogy az emberi fajnak soha nem volt uralma a Föld felett, és hogy a természet sokkal félelmetesebb, mint gondoltuk, miközben a mi fajunk sokkal kisebbnek és kevésbé jelentősnek tűnik a földi élet nagyobb összefüggésében, ami aláássa régóta dédelgetett világképünket. Az egykor szentnek tekintett Haladás Korszaka a halálán van, miközben egy erőteljes új narratíva, az Ellenállóképesség Korszaka felemelkedőben van.
Az ellenálló képesség korában Rifkin egy új utazásra visz minket, amely azzal kezdődik, hogy miként fogjuk újra az időt és hogyan navigálunk a térben. A haladás korában a hatékonyság volt az idő szervezésének aranyszabálya, ami arra kényszerítette fajunkat, hogy optimalizálja a Föld kincseinek egyre nagyobb sebességgel és egyre rövidebb időintervallumokban történő kisajátítását, árucikké tételét és fogyasztását, azzal a céllal, hogy növelje az emberi társadalom bőségét, de a természet kimerítésének árán. A tér - jegyzi meg Rifkin - a passzív természeti erőforrások szinonimájává vált, míg a kormányzat és a gazdaság egyik fő feladata a természet tulajdonként való kezelése volt. Ez a sokáig kitartott időbeli-térbeli orientáció, írja Rifkin, az emberiséget a Földön uralkodó fajként a parancsnoki székbe juttatta, és a természeti világ tönkretételére.
Rifkin szerint a kialakulóban lévő korszakban a hatékonyság átadja helyét az adaptivitásnak, mint mindent átfogó időbeli értéknek, míg a teret animáltnak, önszerveződőnek és folyékonynak érzékeljük. A fiatalabb generáció viszont a növekedésről a virágzásra, a pénzügyi tőkéről az ökológiai tőkére, a termelékenységről a regenerativitásra, a bruttó hazai termékről az életminőségi mutatókra, a hiperfogyasztásról a környezetkímélő gazdálkodásra, a globalizációról a glokalizációra, a geopolitikáról a bioszféra-politikára, a nemzetállami szuverenitásról a bioregionális kormányzásra, a képviseleti demokráciáról a polgári gyűlésekre és az elosztott peerokráciára vált.
Rifkin szerint a jövő generációi valószínűleg kevésbé tárgyak és struktúrák, mint inkább minták és folyamatok formájában fogják megtapasztalni a létezést, és megértik, hogy mindannyian a szó szoros értelmében egy ökoszisztéma vagyunk, amely a hidroszférát, litoszférát, légkört és bioszférát alkotó mikroorganizmusokból és elemekből áll. A haladás korának autonóm énje átadja helyét az ellenálló képesség korának ökológiai énjének. A haladás korát megalapozó, mára elhasználódott tudományos módszer is kezd háttérbe szorulni, és helyet ad a tudomány új megközelítésének, a komplex adaptív rendszerek modellezésének. Hasonlóképpen, az elvont ész veszít a tekintélyéből, miközben az empátia és a biofília válik normává.
Egy olyan pillanatban, amikor az emberi család mélyen kétségbeesik a jövőt illetően, Rifkin ablakot nyit egy ígéretes új világra és egy radikálisan más jövőre, amely visszavezethet minket a természet ölelésébe, és az életnek második esélyt adhat a Földön való virágzásra.
