Olvasói vélemények
Összegzés:Jeremy Rifkin „A hidrogéngazdaság” című könyve az energia történeti elemzésének és a hidrogénben mint jövőbeli energiaforrásban rejlő lehetőségek megvitatásának keveréke. Bár meggyőző érveket mutat be a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos problémákról, sok kritikus azt kifogásolja, hogy a hidrogéntermelés tárgyalása nem elég mélyreható, így a könyv inkább tűnik történelmi áttekintésnek, mint konkrét javaslatnak a hidrogéngazdaságra vonatkozóan. Az olvasók értékelik a történelmi kontextust és a szélesebb körű társadalmi következményeket, amelyeket Rifkin tárgyal, de gyakran elégtelennek találják a hidrogénnel kapcsolatos technikai szempontokat.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történelmi kontextust nyújt az energiafelhasználásról és annak civilizációkra gyakorolt hatásáról.
⬤ Meggyőző érveket sorakoztat fel a fosszilis tüzelőanyag-függőség ellen.
⬤ Az általános olvasó számára is érthető módon íródott.
⬤ Lenyűgöző ötleteket kínál az energiainfrastruktúra újratervezésével kapcsolatban.
⬤ Rávilágít a hidrogén mint megújuló energiaforrás lehetséges előnyeire.
Hátrányok:⬤ Hiányzik a hidrogén hatékony előállításának és elosztásának részletes tárgyalása.
⬤ Nem foglalkozik megfelelően a hidrogénenergia-rendszerek műszaki szempontjaival.
⬤ Sok kritikus úgy érzi, hogy a könyv nem felel meg a címének, és túlságosan a történelmi elbeszélésre összpontosít, ahelyett, hogy életképes megoldásokat kínálna.
⬤ Kritika a szerző tudományos pontosságával és az energiagazdaságtan megértésével kapcsolatban.
⬤ Néhányan úgy érzik, hogy a könyvben szereplő előrejelzések mára elavultak vagy irreálisak.
(22 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Hydrogen Economy: The Creation of the Worldwide Energy Web and the Redistribution of Power on Earth
Könyv tartalma:
A Hidrogéngazdaság című könyvében Jeremy Rifkin, a bestseller író szemet gyönyörködtető utazásra visz minket a történelem következő nagy kereskedelmi korszakába. Egy új, hidrogénnel működő gazdaság hajnalát vizionálja, amely alapvetően megváltoztatja piaci, politikai és társadalmi intézményeink jellegét, ahogyan a szén- és gőzerőművek tették ezt az ipari korszak kezdetén.
Rifkin megjegyzi, hogy gyorsan közeledünk a fosszilis tüzelőanyagok korszakának kritikus vízválasztójához, ami az ipari civilizációra nézve potenciálisan szörnyű következményekkel járhat. A szakértők azt mondták, hogy még körülbelül negyven évig van hátra az olcsón hozzáférhető nyersolaj. Most azonban a világ vezető kőolajgeológusai közül néhányan azt sugallják, hogy a globális olajtermelés már sokkal hamarabb, már az évtized végén tetőzhet, és meredek csökkenésnek indulhat, ami az egekbe repítheti az olajárakat.
Miközben a fosszilis tüzelőanyagok korszaka a leáldozóban van, egy új energiarendszer születik, amely képes lehet a civilizáció átalakítására. A hidrogén a világegyetem legalapvetőbb és mindenütt jelenlévő eleme. Ez a csillagok és a mi Napunk alapanyaga, és ha megfelelően hasznosítjuk, akkor ez az "örökkévaló üzemanyag". Soha nem fogy el, és nem termel káros CO2-kibocsátást. A hidrogénnel működő kereskedelmi üzemanyagcellák csak most jelennek meg a piacon otthoni, irodai és ipari felhasználásra. A nagy autógyártók több mint kétmilliárd dollárt költöttek hidrogénüzemű autók, buszok és teherautók fejlesztésére, és az első sorozatgyártású járművek várhatóan néhány éven belül forgalomba kerülnek.
Az új korszakban, mondja Rifkin, minden ember a saját energiájának termelőjévé és fogyasztójává is válhat - ez az úgynevezett "elosztott termelés". Amikor végfelhasználók milliói kapcsolják össze üzemanyagcelláikat helyi, regionális és nemzeti hidrogénenergia-hálózatokba (HEW), ugyanazokat a tervezési elveket és intelligens technológiákat alkalmazva, amelyek a világhálót is lehetővé tették, elkezdhetik megosztani az energiát - peer-to-peer -, létrehozva az energiafelhasználás új, decentralizált formáját.
A hidrogénnek megvan a lehetősége arra, hogy véget vessen a világ importált olajtól való függőségének, és segítsen eloszlatni a muszlim fegyveresek és a nyugati nemzetek között zajló veszélyes geopolitikai játszmát. Drámaian csökkenteni fogja a szén-dioxid-kibocsátást és enyhíti a globális felmelegedés hatásait. És mivel a hidrogén olyan bőséges és mindenhol a Földön létezik, minden ember "felhatalmazható" lenne, így ez lenne a történelem első igazán demokratikus energiarendszere.
