Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Shinto and the State, 1868-1988
Helen Hardacre, a modern Japán vallási életének egyik vezető kutatója a japán államnak a sintóba való bekapcsolódását és annak manipulálását vizsgálja a Meidzsi-restaurációtól napjainkig. A modern történelemben sehol máshol nem találunk olyan kifejezett példát egy vallás állami támogatására, mint Japánban a sinto támogatásában.
Hogyan jött létre ez a támogatás, és hogyan tartották fenn? Hogyan szüntették meg a második világháború után? Milyen kísérletek történnek ma a rekonstrukciójára? E kérdések megválaszolása során Hardacre megmutatja, hogy az állami sintó szimbólumok, mint például a Jaszukuni-szentély és prefektúrai ágai, miért állnak még mindig keserű harcok középpontjában, hogy kié legyen a jog, hogy megfogalmazza jelentőségüket. Míg a korábbi tanulmányok a sinto igazgatásáért felelős állami bürokráciát emelték ki, Hardacre a japán társadalom perifériájára megy.
Bemutatja, hogy a népi vallási mozgalmak vezetői és hívei, a független vallási vállalkozók, a háztartásuk presztízsét emelni kívánó nők és a politikai ambíciókkal rendelkező férfiak mind hasznosnak találták a sintóval való kapcsolatot az önreklámozáshoz; a helyi szintű polgári közigazgatás és az egyházközségi szervezetek következetesen a sintót pártfogolták, mint a tartományi közösségek kilátásainak növelésének módját. Az állam presztízséhez való hozzáférés csatornájaként a shinto nemcsak a társadalom központjának hatalmát növelte a periféria felett, hanem a periféria hatalmát is a központ felett.
