The Multilingual Origins of Standard English
A tankönyvek arról tájékoztatják az olvasókat, hogy a standard angol nyelv előfutára állítólag egy kelet- vagy közép-középhegységi változat volt, amelyet Londonban fogadtak el; hogy a XV.
századi egynyelvű angol kéziratok belsőleg összetartozó típusokba sorolhatók; és hogy a negyedik típus, amely 1435 utánra datálható és a „Chancery Standard” elnevezést viseli, biztosította azt a mechanizmust, amellyel ez az állítólag középhegységi változat elterjedt Londonból. Ezt a magyarázatot többnyelvű szemlélettel, az angol-normann francia, középkori latin és vegyes nyelvű, valamint egynyelvű angol kontextusok vizsgálatával kérdőjelezzük meg.
A helyi és jogi dokumentumok, kereskedelmi számlák, személyes levelek és naplók, orvosi és vallási prózai művek, többszörösen másolt művek, valamint az egyes írnokok munkái elemzésével bebizonyosodik, hogy a szabványosítást inkább megelőzte a szupralokalizáció, mintsem hogy a kormányzati hatalom által felülről lefelé, egyetlen egységként erőltették volna. A vizsgált nyelvi jellemzők között szerepel a szintaxis, a morfológia, a szókincs, a helyesírás, a betűgráfok, a rövidítések és a felfüggesztések, a társadalmi kontextus és a diskurzus normái, a pragmatika, a regiszterek, a szövegtípusok, a gyakorló közösségek társadalmi hálózatai, valamint a többnyelvű háttér, amelyet a változó társadalmi-gazdasági tendenciák befolyásoltak.
