Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Ostrich Paradoxon” című könyv a katasztrófákra való felkészülést akadályozó kognitív előítéletekkel foglalkozik, és gyakorlati stratégiákat kínál a javításhoz. A könyv pszichológiai koncepciókra támaszkodva magyarázza meg, hogy az egyének miért nem készülnek fel gyakran a katasztrófákra, és releváns esettanulmányokat, valamint ajánlásokat tartalmaz a katasztrófavédelmi vezetők és döntéshozók számára.
Előnyök:⬤ Jól megírt és informatív
⬤ gyakorlati stratégiákat és betekintést nyújt a kognitív előítéletekbe
⬤ szemléletes történetekkel illusztrálja a pontokat
⬤ értékes a kockázatcsökkentési szakértők és a katasztrófáknak kitett területeken élők számára
⬤ viselkedési keretet mutat be a felkészülés kudarcainak megértéséhez.
Hátrányok:⬤ Hiányoznak a sikeres katasztrófafelkészülésre vonatkozó mélyreható példák
⬤ néhány kritika szerint inkább a kormányzati szabályozásokra támaszkodik, mint az egyéni felelősségre
⬤ túl rövidnek tekinthető, és nem veszi figyelembe a szélesebb összefüggéseket, például a globális katasztrófatrendeket vagy a válságkezelés intézményi teljesítményét.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Ostrich Paradox: Why We Underprepare for Disasters
Könyv tartalma:
A struccparadoxon bátran foglalkozik korunk egyik kulcskérdésével: Miért vagyunk mi, emberek olyan rosszak a katasztrofális kockázatok kezelésében, és mit tehetünk mi, emberek ez ellen? Mindenki számára kötelező olvasmány, akit érdekel a kockázat.
--Daniel Kahneman, a közgazdasági Nobel-díj nyertese és a Gondolkodás, gyors és lassú szerzője.
Nem evakuálunk, amikor azt tanácsolják. Újjáépítjük az árvízzónákat. Nem viselünk sisakot. Nem kötünk biztosítást. Inkább elkerüljük a farkast kiáltás kockázatát, minthogy riadót fújjunk.
Soha nem volt még nagyobb a képességünk arra, hogy előre lássuk a természeti katasztrófákat és védekezzünk ellenük; mégis következetesen elmulasztjuk a figyelmeztetéseket, és nem védjük meg magunkat és közösségeinket, ami pusztító következményekkel jár. Mi magyarázza ezt az ellentmondást?
A The Ostrich Paradoxon című könyvben Robert Meyer és Howard Kunreuther, a Wharton professzorai többéves oktatói és kutatói munkájukra támaszkodva magyarázzák meg, hogy miért maradnak el a katasztrófákra való felkészülés erőfeszítései. A könyv tele van a veszteségek és az ellenálló képesség szívszorító történeteivel, és a következőkkel foglalkozik:
-Hogyan hoznak döntéseket az emberek, amikor nagy következményekkel járó, alacsony valószínűségű eseményekkel szembesülnek - és hogyan mehetnek tönkre ezek a döntések.
-A 6 előítélet, amelyek az egyének, közösségek és intézmények súlyos hibák elkövetéséhez vezetnek, amelyek életekbe kerülnek.
-A viselkedési kockázati audit, egy szisztematikus megközelítés a felkészültség javítására azáltal, hogy felismeri ezeket az előítéleteket és olyan stratégiákat tervez, amelyek megelőzik őket.
-Miért, ha jobban fel akarunk készülni a katasztrófákra, meg kell tanulnunk, hogy jobban hasonlítsunk a struccokra, nem pedig kevésbé.
A gyorsan olvasható és kritikusan fontos A struccparadoxon kötelező olvasmány mindazok számára, akik meg akarják érteni, miért készülünk folyamatosan alul a katasztrófákra, valamint a magán- és állami vezetők, tervezők és politikai döntéshozók számára, akik felkészültebb közösségeket akarnak építeni.
