Értékelés:
A „Skarlátvörös tanulmány” kritikái kiemelik, hogy Arthur Conan Doyle nagyra értékeli Sherlock Holmes és Dr. Watson bemutatását és karaktereik összetettségét. Sok olvasó lebilincselőnek találja az elbeszélést, dicsérve a cselekmény és az írói stílus okosságát. Néhány kritika azonban a tempó és az elbeszélés szerkezetére irányul, különösen a hirtelen hangsúlyváltás a háttértörténetre, amelyet hosszadalmasnak vagy az elsődleges rejtélytől elszakítottnak lehet tekinteni.
Előnyök:⬤ Sherlock Holmes és Dr. Watson gazdag jellemrajza, amely a popkultúra ábrázolásain túlmutató mélységet kínál.
⬤ Magával ragadó cselekmény, okos fordulatokkal és jól felépített rejtéllyel.
⬤ Élvezetes írói stílus, elegáns leírásokkal, ami élvezetes olvasmány.
⬤ Jó bevezetés a Holmes-Watson dinamikába és a viktoriánus környezetbe.
⬤ A kritikusok nagyra értékelik a történelmi kontextust és a korszakot tükröző nyelvezetet.
⬤ A tempó problémái, különösen a lassú és hosszadalmas kifejtés a könyv közepén.
⬤ A háttértörténetre való átmenet néhány olvasó számára hirtelen és összefüggéstelennek tűnik, ami megnehezíti a követést.
⬤ Panaszok a túlságosan részletes elbeszélés miatt, ami ronthat a rejtélyesség összképén.
⬤ Néhány modern olvasónak nehézséget okozhat a 19. századot tükröző nyelvezet és hozzáállás.
(597 olvasói vélemény alapján)
Az Egy skarlátvörös tanulmány volt Sherlock Holmes első kiruccanása az irodalom világába.
Az 1887-ben (sok visszautasítás után) megjelent mű azonnal sikert aratott. Conan Doyle hóbortos hőse hideg következtető elméjével, hegedűjátékával és kokainfüggőségével lenyűgözte az olvasóközönséget, és megalapozta a következő három évtized számos Sherlock Holmes-könyvét és novelláját.
Ebben az első műben egy Holmes-regény minden megnyerő összetevője teljes egészében megjelenik: egy gyilkosság, rejtélyes nyomok, gonosz gonosztevők, meghökkentő helyszínek és egy elegáns, meglepő megoldás, amelyet maga a fődetektív ad elő a rá jellemző lakonikus stílusban.
