A Study in Scarlet (A Study in Scarlet) (A Shavian ábécé kiadás)

Olvasói vélemények

Az Egy skarlátvörös tanulmány lenyűgöző bevezetésként szolgál az ikonikus detektív, Sherlock Holmes és társa, Dr. John Watson megismeréséhez. A történet bemutatja első találkozásukat, és egy izgalmas rejtélyt tartalmaz, amelyet részletes háttértörténeti elemek szövik át, amelyek gazdagítják az elbeszélést. Az olvasók nagyra értékelik a jellemzés mélységét és a lebilincselő fordulatokat, de rámutatnak a tempóval és a második részre való hirtelen áttéréssel kapcsolatos problémákra.

⬤ Sherlock Holmes és Dr. John Watson gazdag jellemfejlődése, amely bemutatja egyedi tulajdonságaikat és hátterüket.
⬤ Érdekes és összetett rejtély, amely leköti az olvasót.
⬤ Elegáns és lendületes próza, különösen a karakterek közötti interakciók és a következtetések terén.
⬤ Egyedi elbeszélésszerkezet, amely kettéosztja a történetet, és kontextust ad a rejtélynek.

⬤ Néhány olvasó lassúnak találta a tempót, különösen a középső részben, amely a háttértörténetbe torkollik, és veszít a lendületből.
⬤ Az elbeszélés fókuszának hirtelen váltása egy másik történetszálra zavaró és szétesettnek tűnt.
⬤ Időnként a nyomok nem elegendőek ahhoz, hogy az olvasók Holmes mellett a rejtélyre is rájöjjenek, ami a kirekesztettség érzetét kelti.

(594 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Study in Scarlet (Shavian alphabet edition)

Könyv tartalma:

"Az élet színtelen fonalán átfut a gyilkosság skarlátvörös fonala, és a mi feladatunk, hogy kibogozzuk".

Ezt mondta Sherlock Holmes a Skarlátvörös tanulmányban, Arthur Conan Doyle klasszikus regényében, amely először mutatta be a világnak a legendás detektívet. Most először a Shavian ábécében lehet kibogozni ezt a skarlátvörös fonalat.

A Shavian ábécé Bernard Shaw ír íróról kapta a nevét, aki az ír ábécét inspirálta és posztumusz finanszírozta. Shaw úgy vélte, hogy az angol írás egyszerűbb módjának kell lennie. Kívánsága 1962-ben egy világméretű versenyt követően teljesült.

Az eredmény egy kifejezetten az angol nyelv számára tervezett ábécé lett, amelyben a ma használatos mintegy 40 alaphang mindegyike egy-egy betűt kapott. Akár nyelvészeti kuriózumnak, akár különc kísérletnek, akár a helyesírási reform lehetőségeinek felfedezéséhez nyújtott inspirációnak tekintjük ezt a könyvet, egyvalamit megmutat: az angol helyesírás logikájának nem kell a nagy detektívhez méltó rejtélynek maradnia.