A szabadság filozófiája

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik A szabadság filozófiáját, mint mély filozófiai művet, amely a szabadság, a tudás és az erkölcs mély kérdéseit járja körül. Míg sok olvasó értékeli a Steiner által bemutatott meglátásokat és mélységeket, néhányan aggodalmukat fejezik ki a fordítás és a szerkesztés minőségével kapcsolatban ebben a konkrét kiadásban.

A könyvet mély filozófiai vizsgálódásai és aktualitása miatt dicsérik, és az olvasók átalakító élményként számolnak be róla. Steiner a szabadság, az etika és az intuitív gondolkodás feltárása sokak számára rezonál, és a filozófia és a spirituális megértés iránt érdeklődők számára alapvető olvasmánynak számít.

A kritikák között szerepelnek a fordítás minőségével kapcsolatos problémák, beleértve a nyomdahibákat és az ellenőrizetlen kereszthivatkozásokat. Egyes olvasók a tartalmat nagyon sűrűnek és kihívást jelentőnek találják, ami megnehezítheti a vele való foglalkozást. Emellett a bevezetést túlzottan véleményesnek és a későbbi kiadásokban történt változtatásokkal kapcsolatos kritikai kontextus hiányának tartják.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Philosophy of Freedom

Könyv tartalma:

A szabadság filozófiája Rudolf Steiner (1861-1925) filozófus és ezoterikus alapvető filozófiai műve.

Azt a kérdést járja körül, hogy vajon az emberi lények szabadnak mondhatók-e, és ha igen, milyen értelemben. Eredetileg 1894-ben jelent meg németül Die Philosophie der Freiheit címmel, második kiadása 1918-ban jelent meg, a mű számos angol címen jelent meg, többek között The Philosophy of Spiritual Activity (Steiner javasolta az angol nyelvű fordítás címét), The Philosophy of Freedom, és az Intuitív gondolkodás mint spirituális út.

A szabadság filozófiájának első része a szabadság alapját vizsgálja az emberi gondolkodásban, számot ad a tudás és az érzékelés kapcsolatáról, és a gondolkodásnak mint a megismerés eszközének szerepét és megbízhatóságát vizsgálja. A második részben Steiner elemzi az emberi szabadsághoz szükséges feltételeket, és kidolgoz egy erkölcsfilozófiát, amelyet „etikai individualizmusnak” nevez.