A szakadék szélén, 1939

Olvasói vélemények

A trilógia első kötete a második világháború előtti lengyelországi Lodz életének mélyen magával ragadó feltárása, amely a holokauszt előtti zsidó lét összetettségére összpontosít. Míg egyes olvasók rendkívüli irodalmi alkotásnak tartják, mások a szószátyárságot és a nem szerethető karaktereket kritizálják. A szerzőt, Chava Rosenfarbot dicsérik a részletes jellemrajzokért és az elbeszélés érzelmi súlyáért, amely egyszerre emeli ki a szereplők életének elevenségét és a közelgő tragédiát, amellyel szembe kell nézniük.

⬤ Mély, részletes jellemfejlődés és élethű ábrázolás.
⬤ Közérthető, mégis irodalmias írásmód.
⬤ Értékes történelmi kontextus a lengyel zsidókról a holokauszt idején.
⬤ Érzelmi mélységet és emberi tapasztalatokat idéz fel.
⬤ Az olvasók által erősen ajánlott, erőteljes történetmesélés és egyedi nézőpont miatt.

⬤ Néhány karaktert nem tartanak szerethetőnek és nehéz velük azonosulni.
⬤ Jelentős szószátyárság, lassú tempó és túlzott részletesség, ami egyesek számára fárasztó olvasmányélményhez vezet.
⬤ Érzelmileg megterhelő és megerőltető lehet olvasni, különösen az érzékeny témát tekintve.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On the Brink of the Precipice, 1939

Könyv tartalma:

Az Életfa trilógia első kötete, A szakadék szélén a regény tíz főszereplőjének életét írja le a második világháború kitörése előtti lódzi gettóban. Chava Rosenfarb, aki maga is túlélte a lódzi gettót, Auschwitzot és Bergen-Belsent, saját történelméből merít, hogy valósághű karaktereket alkosson, akik nap mint nap küzdenek azért, hogy a gettóélet fizikai és pszichológiai hatásai ellenére megőrizzék emberi mivoltukat és méltóságukat.

Bár a regény borzalmas élményeket ábrázol, az emberi lélekbe vetett hit fénye ragyog át e regény minden oldalát. Az 1972-es J.

J. Segal-díj és az 1979-es jiddis irodalmi Manger-díj nyertese".