A Szarashina naplója: Egy nő élete a tizenegyedik századi Japánban

Olvasói vélemények

A kritikák a könyvről alkotott vélemények széles skáláját tükrözik, különösen a Heian-korszak más műveivel, például Sei Shonagon és Ivan Morris munkáival összehasonlítva. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a könyv képes kapcsolatot teremteni egy ezer évvel ezelőtt élt lány élményeivel és érzelmeivel, bár egyesek a fordítást hiányosnak találják a korábbi kiadásokhoz képest.

A könyv lenyűgöző bepillantást nyújt a Heian-korszakban élt nők életébe, így a modern olvasók számára is átélhetővé és érzelmileg vonzóvá válik. Sokan élvezik az önéletrajzi formátumot és a történelmi jelentőséget, amely lehetővé teszi az időn átívelő kapcsolatot.

E kiadás fordítását Ivan Morris „Ahogy átkeltem az álmok hídján” című művéhez képest gyengébbnek tartják, mivel nincs meg benne ugyanaz a varázs és érzékenység. Egyes olvasók azt javasolják, hogy inkább a Morris-féle kiadás használt példányait keressék.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Sarashina Diary: A Woman's Life in Eleventh-Century Japan

Könyv tartalma:

Ezer évvel ezelőtt egy fiatal japán lány útra kelt a vad Keletországból a fővárosba. Naplót kezdett írni, amelyet a következő negyven évben folytatni fog, és később, életében összeállítja, maradandó tekintélyt szerezve családjának.

A szerző életének és szövegének egyes aspektusai furcsán modernnek tűnnek. Harminchárom évesen ment férjhez, és inkább olvasóként és íróként azonosította magát, mint feleségként és anyaként. A romantikus regényektől elragadtatva sokat írt arról, hogy a valóság milyen kiábrándító csapásokat mérhet a fantáziára. A Szarashina naplója az író mint olvasó portréja, és annak a hatalomnak a feltárása, amellyel az olvasás formálja az ember elvárásait és törekvéseit.

Az írónő személyiségként és szerzőként a buddhista hit és gyakorlat iránti mélységes érdeklődésével a középkori Japán korszakát vetíti előre. Elbeszélésének fő szála a romantikus fantáziavilágba való ifjúkori belebolondulástól a korból való kiábrándulásig és a túlvilági élet iránti aggodalomig követi a pályát; ugyanakkor számos passzus eltörli az irodalmi illúzió és a spirituális igazság közötti kettősséget. Ez az új fordítás megragadja az eredeti szöveg lírai gazdagságát, miközben feltárja annak finom szerkezetét és ironikus jelentését. A bevezető kiemeli a Szaraszinai napló költészetét, valamint a költői részek és az elbeszélő próza egymás mellé helyezését, ami meta-mondatokat hoz játékba. A fordítók kommentárja betekintést nyújt a szerző családjába és világába, valamint a mű lenyűgöző szöveghagyatékába.