Értékelés:
Mouloud Feraoun „A szegény ember fia” című könyve félig önéletrajzi ihletésű mű, amely a francia megszállás alatti Algériában játszódik, és egy berber fiú életét és küzdelmeit mutatja be. Egyszerre személyes emlékirat és antropológiai tanulmány a kabil népről. A történelmi bevezető segíti a kontextus megértését, az elbeszélés pedig a gyarmatosítás és a kulturális identitás témáit járja körül, különös tekintettel a gyarmatosított Algériában élő őslakosok kihívásaira.
Előnyök:⬤ Értékes történelmi és kulturális betekintést nyújt a francia megszállás alatti algériai életbe.
⬤ A bevezetés alapvető összefüggéseket kínál, elősegítve az olvasók megértését.
⬤ A könyvben keverednek a memoárok és az antropológiai megfigyelések, ami informatívvá teszi a könyvet.
⬤ Feraoun egyedi írói stílusa és önironikus hangvétele bájossá teszi az elbeszélést.
⬤ A helyreállított részek a gyarmatosítás kritikus szemléletét tartalmazzák, mélyebb megértést nyújtva a történelmi kontextusról.
⬤ Regényként hiányoznak belőle a hagyományos elemek, mint a cselekmény, a dráma és a feszültség.
⬤ Az írásmód furcsa lehet, az egyes és a harmadik személy közötti váltásokkal, amelyeket egyes olvasók zavarónak találhatnak.
⬤ Az angol fordítás nem teljesen felel meg az eredeti szövegnek.
⬤ Néhány tartalom kimaradt a korábbi kiadásokból, ami befolyásolhatja a történet teljességét.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Poor Man's Son
Mouloud Feraoun, akárcsak e klasszikus első regényének önéletrajzi ihletésű hőse, a francia fennhatóság alatt álló Algéria zord Kabyle vidékén nőtt fel, ahol a legtöbb muszlim berber férfi kilátásai a pásztorkodásra vagy a Franciaországba való kivándorlásra korlátozódtak, hogy ott gyárakban dolgozzanak. Bár Feraoun megmenekült ettől a sorstól azzal, hogy a gyarmati iskolarendszerben - diákként, majd később az Ecole Normale tanáraként - kiválóan teljesített, szilárdan gyökerezett a kabil kultúrában. Ez a kettős perspektíva csak fokozta a szegénység, a gyarmati uralom és az Algériára nagy viharként lecsapó világháború által hazájában okozott pusztításról alkotott - gyakran brutális - képét.
Ez a szorongatott társadalom és Feraoun egyedi helyzete ebben a társadalomban lett az alapanyag a The Poor Man's Son (A szegény ember fia) számára. Az eredetileg 1950-ben megjelent regényt 1954-ben adták ki újra, amikor a stílusát "javították", hogy eltávolítsák a köznyelvi modorosságokat és időmértékeket. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy egy egész szakaszt kihagytak, ami jelentősen megváltoztatta a befejezést, sőt, a könyv egészét. Ennek ellenére a könyvet a mai napig ez a változat ismert franciául. Az eredeti, 1950-es szöveg alapján készült új fordítás nemcsak azért figyelemre méltó, mert Feraoun klasszikusát angol nyelvű közönség elé tárja, hanem azért is, mert ötven év után először mutatja be a könyvet teljes egészében.
A Szegény ember fia, amely közvetlen válasz Albert Camus felhívására, hogy az algériaiak meséljék el a világnak a történetüket, fél évszázad elteltével is a kabil lélek meghatározó térképe marad.
