Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az iszlám és a szekularizmus kapcsolatát tárgyalja Franciaországban, olyan perspektívát nyújtva, amely nem biztos, hogy a francia kontextuson kívül visszhangra talál. Míg egyes olvasók érdekesnek és elgondolkodtatónak találják, mások kritizálják rövidségét és a mélység hiányát a modern társadalomban élő muszlimok nézeteinek feltárásában.
Előnyök:Érdekes elemzést nyújt a szekularizmusról és a vallás szerepéről Franciaországban. Olyan meglátásokat nyújt, amelyek értékesek lehetnek az iszlám nyugati kultúrába való integrálódásának megértéséhez. Sajátos karakterrel rendelkezik, és politikai témákkal foglalkozik.
Hátrányok:Rövidnek és kevéssé mélynek tekinthető, mivel túlnyomórészt francia kérdésekre összpontosít, anélkül, hogy megfelelően foglalkozna azzal, hogy a muszlimok hogyan látják a szekularizmust. Egyes olvasók száraznak vagy túlságosan tudományosnak találják a tárgyalást, és nem találnak elegendő szociológiai hivatkozást.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Secularism Confronts Islam
Könyv tartalma:
A franciaországi fundamentalizmus elítélése, amely a fátyol elleni törvényben és az imámok kitoloncolásában ölt testet, az összes muszlim és az iszlám elleni szisztematikus támadássá változott. Ez az ellenségesség abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az iszlám nem integrálható a francia - és következésképpen a szekuláris és liberális - társadalomba. Amint azonban Olivier Roy ebben a könyvben világossá teszi, a muszlim értelmiségiek lehetővé tették a muszlimok számára, hogy konkrétan éljenek egy szekularizált világban, miközben megőrizték az "igaz hívő" identitását. Olyan nyelvet fogalmaztak meg, amely két teret ismer el: a vallás és a szekuláris társadalom terét.
A nyugati társadalom képtelen felismerni ezt a folyamatot, érvel Roy, mert a kulturális előítélet azt feltételezi, hogy a vallási gyakorlat egy sajátos, hagyományos kultúrába ágyazódik, amelyet vagy teljesen el kell törölni, vagy arra kell kényszeríteni, hogy egy semleges, multikulturális térben létezzen együtt. Ehelyett Roy bemutatja, hogy a vallásosság új formái, mint például az iszlám fundamentalizmus és a keresztény evangelikalizmus, éppen azért virágoznak a poszttradicionális, szekuláris kontextusokban, mert elszakadnak minden kulturális háttértől.
Ezt felismerve Roy átformálja az iszlámról és a demokráciáról szóló vitát. Különösen a francia esetet elemezve, amelyben az iszlám és a nyugati szekularizmus felfogása közötti feszültség kiéleződik, Roy fontos különbségeket tesz az arab és nem arab muszlimok, a hegemónia és a tolerancia, valamint az umma és a saría szerepe között a muszlim vallási életben. A muszlim vallási megújulást szembeállítja a hasonló nyugati mozgalmakkal, például az evangélikus protestantizmussal és a Jehova tanúival, és a különböző csoportok és a különbözőségeik leküzdésére való képtelenségük részletezésével cáfolja az egységes "muszlim közösség" mítoszát.
Roy ritka portréja a bevándorló muszlim élet valóságáról szükséges alternatívát kínál az "iszlám fenyegetés" népszerű rémképével szemben. Érveit az iszlám történelmével, szociológiájával és politikájával kapcsolatos kiterjedt kutatásával támasztja alá, és Roy ragyogóan mutatja be, hogy mennyire korlátozottan értjük a mai nyugati iszlám vallási gyakorlatot, és hogy az iszlám milyen szerepet tölt be olyan paravánként, amelyre a nyugati társadalmak kivetítik saját identitásválságukat.
