Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Wit's Treasury: Renaissance England and the Classics
Könyv tartalma:
Ahogy Anglia belépett a reneszánszba, és ahogy a klasszikus irodalomra és filozófiára összpontosító humanizmus meghatározta az oktatási rendszert, az angol értelmiségiek összehangolt erőfeszítéseket tettek a kultúra, a nyelv, a modor - sőt, az egész nemzeti stílus - átalakítására a klasszikusok adaptálásával. De hogyan válhatott az angol irodalom, művészet és kultúra "klasszikussá", nemcsak az ősök utánzásában, hanem abban az értelemben is, ahogyan később a zenére alkalmazták: "klasszikus" a populárissal szemben, mint hivatalos, komoly és ezért jó?
Stephen Orgel írja, hogy a tizenhatodik és a tizenhetedik század elején a klasszikusokhoz való visszatérés a kifinomultság és az udvariasság ígéretét hordozta magában. A költészetet a görög és római példákról kellett mintázni, nem pedig a nagy angol középkori művekről, amelyek bár csodálatra méltóak voltak, hiányzott belőlük a "korrektség". A költészetnél azonban több volt a tét, és az átmenet nem volt könnyű. A klasszikus szabályok a jövő hullámának tűntek, megmentve Angliát attól, amit az őshonos hagyományok durvaságának és puszta népszerűségének tekintettek, de a pártolást jó adag ambivalencia mérsékelte: a klasszikus illem és erkölcs gyakran ellentétben állt a keresztény elvekkel, és a kor klasszicizmusának mélyen revizionistának kellett lennie. A "keresztény humanizmus" sohasem volt zavartalan, írja Orgel, mindig instabil, sőt paradox amalgám volt.
A Wit's Treasury című könyvében a reneszánsz irodalom és kultúra egyik legjelentősebb értelmezője bemutatja, hogy ez az ambivalencia hogyan eredményezte azt a gazdag alkotói feszültséget, amelyből a dráma, a líra és a művészetek példátlan virágzása származott. Orgel itt olyan könyvet írt, amely mindenki számára vonzó lesz, akit érdekel az angol reneszánsz művészet és irodalom, és különösen az a kulturális erjedés, amely Shakespeare-t, Marlowe-t, Spensert, Jonsont és Miltont hozta létre.
