A szélsőségek statisztikája

Olvasói vélemények

A könyv az extrémérték-statisztika klasszikus műve, amely történelmileg jelentős és nagy hatással van a területre. Az olvasók felismerik fontosságát a szélsőérték-eloszlások elméletének és alkalmazásainak megértésében, bár sokan nehezen olvashatónak és gyakorlati szempontból nehezen alkalmazhatónak találják. Bár értékes alapismereteket nyújt, a modern szabványok szerint elavultnak tekinthető a bemutatása.

⬤ Történelmileg fontos klasszikus az extrémérték-elméletben
⬤ hatékonyan tárgyalja az alapokat
⬤ különböző területeken alkalmazható technikák
⬤ szilárd hírnév a kockázatelemzésben
⬤ jó forrás a kutatók számára.

⬤ Nehezen olvasható és érthető
⬤ gyakorlati példák és mérnöki alkalmazások hiánya
⬤ egyes matematikai tartalmak elavultak
⬤ az előadásmód kihívást jelenthet
⬤ túlságosan fejlett azok számára, akik nem rendelkeznek erős matematikai háttérrel.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Statistics of Extremes

Könyv tartalma:

A Statistics of Extremes (A szélsőértékek statisztikája) vitathatatlanul a maga területén klasszikusnak számító könyv volt az első olyan könyv, amely kizárólag a maximális és minimális (szélsőértékek) jelentőségét értékelte. Több mint ötven évvel a megjelenése után is releváns és hasznos a statisztikusok, mérnökök és tudósok mai munkája szempontjából.

Ebben az előrelátó és fontos műben Gumbel elmagyarázza a statisztikai szélsőértékek alkalmazásait, és a fő gondolatokat általánosított gyakorlatokkal erősíti meg. A könyv kulcsfontosságú témái a következők:

⬤ Célok és eszközök.

⬤ Szélsőérték-statisztikák és túllépéseik.

⬤ A szélsőértékek pontos eloszlása.

⬤ A szélsőértékek analitikus vizsgálata.

⬤ Első aszimptotikus eloszlás.

⬤ Az első, második és harmadik aszimptoták felhasználása.

⬤ Tartomány.

Annak érdekében, hogy a statisztikusok széles közönsége számára releváns maradjon, Gumbel professzor elemi nyelvezetre támaszkodik a rendkívül technikai fogalmak közvetítéséhez. A 47 táblázat és 97 grafikon segítségével a hangsúly a grafikus eljárásokon van, nem pedig a számításokon.

Gumbel eredeti kutatásait az 1940-es években a természeti katasztrófák előrejelzésére fejlesztette ki, de ahogy tovább finomította az extrém statisztikák elméletét és eszközeit, világossá vált, hogy azok számos területen alkalmazhatók.