A szemét DNS mítosza

Olvasói vélemények

A könyv a „felesleges DNS” fogalmát vizsgálja, megkérdőjelezve azt az elképzelést, hogy a nem kódoló DNS céltalan, és ehelyett a genomban betöltött funkcionális jelentősége mellett érvel. Számos olyan tudományos eredményt mutat be, amelyek arra utalnak, hogy a korábban „szemét DNS” kritikus szerepet játszik a biológiai folyamatokban. A könyv kitér ezeknek az eredményeknek az intelligens tervezés és az evolúciós elmélet közötti vitára gyakorolt hatására is.

⬤ Jól kutatott és alapos, állításait számos hivatkozás támasztja alá.
⬤ Világosan bemutatja a nem kódoló DNS funkcióinak jelenlegi ismereteit.
⬤ Kritikusan viszonyul a neodarwinizmus uralkodó nézeteihez a „felesleges DNS-sel” kapcsolatban.
⬤ A művelt olvasók számára is érthető módon íródott, szójegyzékkel kiegészítve.
⬤ További genetikai kutatásokra ösztönöz, és megkérdőjelezi a genommal kapcsolatos feltételezéseket.

⬤ A neodarwinizmussal és az evolúciós elmélettel szemben elfogultnak tűnhet, ami egyes olvasókban megkérdőjelezi az objektivitást.
⬤ Bizonyos részek túlságosan technikai jellegűek lehetnek a biológia háttérrel nem rendelkezők számára, és további kutatást igényelnek a teljes megértéshez.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv elsődleges célja az intelligens tervezés népszerűsítése, ahelyett, hogy pusztán a tudományos kutatásra összpontosítana.

(62 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Myth of Junk DNA

Könyv tartalma:

Darwin elméletének modern változata szerint a DNS tartalmazza az embrió fejlődésének programját, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik; a programot a DNS által kódolt fehérjék hajtják végre, és a véletlen DNS-mutációk változásokat hoznak létre ezekben a fehérjékben, amelyeket a természetes szelekció új fajokká, szervkké és testfelépítésekké alakít. Amikor a tudósok negyven évvel ezelőtt felfedezték, hogy DNS-ünk mintegy 98%-a nem kódol fehérjéket, a nem fehérjekódoló részt „szemétnek” bélyegezték, és az evolúció során felhalmozódott molekuláris baleseteknek tulajdonították.

A közelmúltban Richard Dawkins, Francis Collins és mások könyvei ezt a „szemét DNS-t” a darwini evolúció bizonyítékaként és az intelligens tervezés elleni bizonyítékként használták (mivel egy intelligens tervező feltehetően nem töltötte volna fel a genomunkat ennyi szeméttel). A legújabb genomikai bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a nem fehérjekódoló DNS-ünk nagy része alapvető biológiai funkciókat lát el.

A The Myth of Junk DNA című könyvet Jonathan Wells biológus, Az evolúció ikonjai című könyv szerzője írta a nagyközönség számára. A könyv a közelmúlt genomprojektjeiből származó bőséges bizonyítékokat idézve mutatja be, hogy a „szemét DNS” nem tudomány, hanem mítosz.