A szent jel

Olvasói vélemények

Jean-Pierre Dupuy könyve a vallás, a tudomány, a technológia és az olyan kortárs válságok, mint az éghajlatváltozás és az egyenlőtlenségek közötti kapcsolódási pontok lenyűgöző elemzését nyújtja. Meglátásai révén a kereszténység mint az emberiség erőszakra való hajlamát megkérdőjelező ismeretelmélet mélyebb megértése mellett érvel. Míg sok olvasó tanulságosnak és időszerűnek találja érveit, néhányan kritizálják a kereszténységgel kapcsolatos nézőpontját, és megjegyzik, hogy bizonyos érvek néha zavarosak.

Dupuy úttörő meglátásokat nyújt a vallás, a modern tudomány és a társadalmi kihívások közötti kapcsolatról. Elemzései sürgető globális kérdésekkel foglalkoznak, és az emberiség pályájának kritikus vizsgálatára ösztönöznek. A művet a filozófia, a politika és a társadalomelmélet iránt érdeklődők számára alapvető olvasmánynak tartják. Az olvasók nagyra értékelik, hogy Dupuy milyen mélyrehatóan foglalja össze a befolyásos gondolkodók gondolatait.

Egyes olvasók szerint Dupuy kereszténységgel kapcsolatos nézetei túlságosan modernek és más teológusokhoz képest nem elég szilárdak. Bizonyos érvek zavarosak vagy tekervényesek lehetnek, ami vegyes érzésekhez vezet a következtetéseinek világosságával kapcsolatban. A könyv egyesek számára túl filozofikusnak vagy sűrűnek tűnhet.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mark of the Sacred

Könyv tartalma:

Jean-Pierre Dupuy, az általa „felvilágosult ítéletmondásnak” nevezett próféta már régóta figyelmeztetett arra, hogy a modern társadalom az önpusztítás útjára lépett. Ebben a könyvében e válság belülről történő megfordítása mellett érvel, azt állítva, hogy a vallásról és az értelemről alkotott egyoldalú véleményünk az, ami erre az útra terelt minket.

Szakrális eredetünket tagadva és az emberi ész erejéről való önhitt meggyőződésünkben már nem ismerjük saját határainkat: kiábrándult világunk védtelenné tesz minket a globális felmelegedés, a nukleáris holokauszt és a horizontunkon fenyegető egyéb katasztrófák szakadékába való fejest űzéssel szemben. Max Weber, Emile Durkheim és Marcel Mauss vallási antropológiáját felelevenítve és Rene Girard munkásságával párbeszédet folytatva Dupuy megmutatja, hogy a világ szentségére kell emlékeznünk ahhoz, hogy az emberi erőszakot kordában tudjuk tartani. A metafizikai és teológiai detektív éppen azokon a területeken követi nyomon a szakrálisat, ahol az emberi ész a legjobban mentesnek tartja magát mindattól, amit irracionálisnak ítél: a tudomány, a technológia, a közgazdaságtan, a politikai és stratégiai gondolkodás.

Ilyen állítások megfogalmazásával A szent jel egyszerre száll szembe a vallásbuzgalommal, a szekularistákkal és a fundamentalistákkal. Korunk egyik legmélyebb és legsokoldalúbb gondolkodója írta, és egy olyan világért száll síkra, ahol az ész már nem ellensége a hitnek.