A szétszakadt tunika: Egy katolikus levele a liturgikus reformról" (Katolikus tradicionalista klasszikusok)"

Olvasói vélemények

Tito Casini „Tépett tunika” című könyve kritikai reflexió az 1960-as években kezdeményezett liturgikus reformokról, különösen a hagyományos latin gyakorlatoktól való eltávolodásról. Aggodalmát fejezi ki a katolikus egyházon belüli kulturális és spirituális szétesés miatt, és továbbra is jelentős mű a katolikus tradicionalizmus iránt érdeklődők számára.

A könyv a liturgikus reformok szenvedélyes és szókimondó kritikáját nyújtja, bemutatva a szerző éles eszét és józan eszét. Fontos történelmi tanúságtételként szolgál, és nagy tetszést arat azok körében, akik újra felfedezik katolikus örökségüket. Az írást hatásosnak és elgondolkodtatónak tartják.

Az, hogy a szerző a tradicionalista nézetekre összpontosít, nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, különösen azoknak nem, akik támogatják az általa kritizált reformokat. Egyes olvasók talán túlságosan egy adott ideológiához igazodónak találják az érveket, a nyelvezet és a kontextus pedig kihívást jelenthet a történelmi hátteret nem ismerők számára.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Torn Tunic: Letter of a Catholic on the liturgical Reform" (Catholic Traditionalist Classics)"

Könyv tartalma:

A toszkán író, Tito Casini (1897-1987) e kis könyvének példányai 1967-ben jelentek meg először a római könyvesboltokban.

Az olasz sajtó irodalmi atombombának, vagy pyrobolus atomicusnak nevezte - ez a kifejezés Bacci bíboros olasz-latin szótárában található, aki négy pápát szolgált a fő dokumentumok kidolgozásában, és aki egy merész előszóval járult hozzá Casini cri de coeur-jéhez a katolikus liturgia "reform" nevében történő vulgarizálódása ellen. "Casini, aki korának egyszerű embereit és műveltjeit egyaránt képviseli, semmit és senkit nem kímél az ápolt hagyományok védelmében és az utópisztikus újítások kritikájában.

Bár a könyörtelen aggiornamento folyamata az ilyen tiltakozások ellenére is kérlelhetetlenül folytatódott, Casini műve ma úgy áll, mint a korai tradicionalista mozgalom küzdelmeinek erőteljesen megindító feljegyzése, amelyet Montini pontifikátusának örvénye váratlanul ért, és mint a Krisztusban megkereszteltek bátorságának (parrhesia) példamutató gyakorlata. A Tépett tunika a maga idejében a hagyomány iránti mélységes szeretetről tett tanúbizonyságot, szemben az olvasók érzéketlen megvetésével, több mint fél évszázaddal később pedig úgy olvasható, mint egy prófécia az eljövendő szebb napokról, amikor ugyanezt a hagyományt, amely minden nehézség ellenére fennmaradt, új nemzedékek fogják újra felfedezni.