Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák a küzdelem és a csodálat keverékét fejezik ki a „Szimfóniák” című könyvvel kapcsolatban. Bár egyesek kihívásnak találták az orosz szimbolizmus bonyolultsága miatt, végül mégis nagyra értékelték a mű szépségét és mélységét, különösen kiemelve a fordítás hatékonyságát.
Előnyök:A könyv költői és dallamos történeteket tartalmaz, amelyek varázslatos és szürreális képeket idéznek fel. A fordítót dicsérik, amiért hatékonyan megőrizte az eredeti szöveg prózai és zenei jellegét. Az egyik recenzens különösen a második szimfóniát találta hálásnak.
Hátrányok:Az orosz szimbolizmus összetettsége miatt a szöveg nehezen követhető, ami zavart és a túlterheltség érzését kelti. Néhány olvasó úgy érezte, hogy bizonyos részek túlságosan elnyújtottnak és szövevényesnek tűnnek.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Symphonies
Könyv tartalma:
Andrej Bely leginkább a Pétervár című modernista remekművéről ismert, amely paradigmatikus példája annak, ahogyan a modern írók a nyelv, az elbeszélés és a tudat töredezettségét igyekeztek megidézni.
A huszadik század elején Bely az általa "szimfóniáknak" nevezett szövegekkel - a műfajjal és a hangzással kísérletező, prózai, költői és zenei stílus között váltakozó stílusban írt művekkel - kezdte művészi életét. Ez a könyv Bely négy szimfóniáját - a "Drámai szimfóniát", az "Északi szimfóniát", a "Visszatérést" és a "Hóviharok serlegét" - mutatja be, fantasztikusan különös történeteket, amelyek az élet banalitását, a szerelem bensőségességét és a művészet varázsát örökítik meg.
A szimfóniák a modernista újítás kvintesszenciái, amelyekben Bely megidéző mitológiát és sajátos esztétikát alakított ki. Az orosz szimbolizmus hatására Bely úgy vélte, hogy a modern művészek feladata, hogy a látszólag apró részleteket kozmikus jelentőséggel ruházzák fel. A szimfóniák a mindennapi élet szürkeségét határozott iróniával és szatírával ábrázolják, majd a századfordulós Moszkvából a végtelen és örökkévaló birodalmába emelkednek.
Olyan világokat varázsolnak, amelyek hasonlítanak a miénkhez, de felfedik a mesterkéltség és a mágia elemeit, misztikus igazságokra és az élet teljes átváltozására utalnak. A Bely nyelvének és történetmesélésének proteikus minőségét bemutató Jonathan Stone fordításában a szimfóniák az orosz ezüstkorszak legmegragadóbb és legcsábítóbb írásai közé tartoznak.
