Olvasói vélemények
Összegzés:A „Szimfóniák” című könyv négy szimbolikus történetet tartalmaz, amelyek költői és dallamosak, bár követésük kihívást jelenthet, különösen az orosz szimbolizmusban járatlan olvasók számára. A fordító dicséretes munkát végez, gyönyörűvé és szuggesztívvé teszi a prózát, de egyes részeket vontatottnak és szövevényesnek érezhetünk. Az olvasókat arra ösztönözzük, hogy olvasás előtt végezzenek némi kontextuális kutatást.
Előnyök:Költői és dallamos történetmesélés, nagyszerű fordítás, amely megőrzi az eredeti szépségét, felidéző képi világ, érdemes elolvasni az egyes történetekért, mint például a Második szimfónia.
Hátrányok:Összetett volta miatt nehéz követni, egyes részeket szükségtelenül bonyolultnak érezhetünk, a jobb megértéshez kontextuális ismeretekre van szükség.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Symphonies
Könyv tartalma:
Andrej Bely leginkább a Pétervár című modernista remekművéről ismert, amely paradigmatikus példája annak, ahogyan a modern írók a nyelv, az elbeszélés és a tudat töredezettségét igyekeztek megidézni.
A huszadik század elején Bely az általa "szimfóniáknak" nevezett szövegekkel - a műfajjal és a hangzással kísérletező, prózai, költői és zenei stílus között váltakozó stílusban írt művekkel - kezdte művészi életét. Ez a könyv Bely négy szimfóniáját - a "Drámai szimfóniát", az "Északi szimfóniát", a "Visszatérést" és a "Hóviharok serlegét" - mutatja be, fantasztikusan különös történeteket, amelyek az élet banalitását, a szerelem bensőségességét és a művészet varázsát örökítik meg.
A szimfóniák a modernista újítás kvintesszenciái, amelyekben Bely megidéző mitológiát és sajátos esztétikát alakított ki. Az orosz szimbolizmus hatására Bely úgy vélte, hogy a modern művészek feladata, hogy a látszólag apró részleteket kozmikus jelentőséggel ruházzák fel. A szimfóniák a mindennapi élet szürkeségét határozott iróniával és szatírával ábrázolják, majd a századfordulós Moszkvából a végtelen és örökkévaló birodalmába emelkednek.
Olyan világokat varázsolnak, amelyek hasonlítanak a miénkhez, de felfedik a mesterkéltség és a mágia elemeit, misztikus igazságokra és az élet teljes átváltozására utalnak. A Bely nyelvének és történetmesélésének proteikus minőségét bemutató Jonathan Stone fordításában a szimfóniák az orosz ezüstkorszak legmegragadóbb és legcsábítóbb írásai közül kerültek ki.
