Olvasói vélemények
Összegzés:Sherry Turkle „Simulation and Its Discontents” című könyve alaposan megvizsgálja a számítógépes szimulációk használatát és következményeit különböző területeken, például a tudomány, a mérnöki tudományok és az építészet területén. Míg a könyv első felét nagyra értékelik a széles körű etnográfiai tanulmányokon alapuló meglátásai és elemzései miatt, az esettanulmányokat bemutató második rész vegyes kritikát kap. Egyes olvasók szerint az utóbbi részek kevésbé koherensek és kevésbé meggyőzőek, ami az általános bemutatás összefüggéstelenségének érzetéhez vezet.
Előnyök:⬤ Fontos kiegészítése Turkle munkásságának, értékes kutatási eredményekkel.
⬤ A szimulációk történelmi fejlődésének és a különböző szakmákra gyakorolt hatásuknak a lebilincselő vizsgálata.
⬤ Megközelíthető írásmód, amely nem feltételez formális képzettséget a szimulációk terén.
⬤ A könyv első fele különösen éleslátó, kritikus elemzést és elgondolkodtató kommentárokat nyújt a szimulációk korlátairól és nem szándékolt következményeiről.
Hátrányok:⬤ A könyv második fele esettanulmányokat tartalmaz, amelyeket egyes olvasók kevésbé találnak tanulságosnak és a fő érvektől kissé elrugaszkodottnak.
⬤ Egyes kritikák rámutatnak arra, hogy a könyv rosszul kivitelezettnek tűnik, és hiányzik belőle a kohézió, ami időnként nehezen követhetővé teszi.
⬤ A tartalom szervezése zavaros lehet, a különböző esszék közötti laza kapcsolatok rontják a könyv általános áramlását.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Simulation and Its Discontents
Könyv tartalma:
Hogyan változtatták meg a szimulációs és vizualizációs technológiák, amelyek a tudományban, a mérnöki tudományokban és a tervezésben olyannyira elterjedtek, a világ megismerésének módját.
Az elmúlt húsz évben a szimulációs és vizualizációs technológiák megváltoztatták a világ szemléletét. A Simulation and Its Discontents (A szimuláció és elégedetlenségei) című könyvében Sherry Turkle megvizsgálja a munkaéletünkben mára uralkodó médiumot, és megállapítja, hogy a szimuláció saját érzékenységévé vált. Ezt halljuk Turkle leírásában az építészhallgatókról, akik már nem ceruzával terveznek, a természettudományos és mérnökhallgatókról, akik elismerik, hogy a számítógépes modellek "valóságosabbnak" tűnnek, mint a fizikai laboratóriumokban végzett kísérletek.
Louis Kahn építész híres kérdését visszhangozva: "Mit akar egy tégla? ", Turkle azt kérdezi: "Mit akar a szimuláció? "A szimulációk akarják, sőt követelik az elmélyülést, és ennek előnyei egyértelműek. Az építészek a virtuális tervezés előtt elképzelhetetlen épületeket hoznak létre; a tudósok a virtuális térben manipulálva határozzák meg a molekulák szerkezetét; az orvosok digitalizált embereken gyakorolják az anatómiát. De a szimulációban elmerülve sebezhetőek vagyunk. Vannak veszteségek és nyereségek egyaránt. Az idősebb tudósok úgy jellemzik a fiatalabb generációt, mint akik "megrészegültek a kódtól". A fiatal tudósok, mérnökök és tervezők, a virtuális világ teljes jogú polgárai, azon igyekeznek, hogy elsajátítsák mentoraik hallgatólagos tudását az épületekről és a testekről. A generációs szakadék mindkét oldalán aggodalmat kelt, hogy a szimulációban valami fontos dolog veszik el. Turkle az elmúlt húsz év szimulációjának vizsgálatát a kortárs szimulációs kultúra négy mélyreható vizsgálata követi: űrkutatás, oceanográfia, építészet és biológia.
