Olvasói vélemények
Összegzés:A Rizwan Virk által írt „A szimulációs hipotézis” kritikái a vélemények sokféleségét tükrözik. Sok olvasó értékeli a lebilincselő írói stílust és a tartalom elgondolkodtató jellegét, összehasonlításokat vonva a populáris kultúrával és a humorral, míg mások a könyvet a tipográfiai hibák és az összetett elméleti fogalmak kezelésében mutatkozó alaposság hiánya miatt kritizálják. Míg egyes olvasók meggyőzőnek és átalakító erejűnek találták az érveket, mások úgy vélték, hogy a könyv nem tárta fel kellőképpen a témáját, és hibákat mutatott az érvelésben.
Előnyök:** Magával ragadó, egy TED Talkhoz hasonló írói stílus. ** Humoros és popkulturális utalások. ** Érdekes kérdéseket vet fel a valósággal kapcsolatban. ** Jól megírt és az általános közönség számára is hozzáférhető. ** Átfogó példákat és meglátásokat tartalmaz különböző területekről. ** Mélyreható gondolatokat és vitákat generál a szimulációs elmélet körül.
Hátrányok:** Számos tipográfiai hibát tartalmaz, és korrektúrára szorul. ** Egyes érvek hibásnak vagy mélység nélkülinek tűnnek. ** Az ismétlődő pontok a könyvben redundánsnak érződnek. ** Elmerül a paranormális fogalmakba, amelyek elvonhatják a lényegi érvelést. ** Túlságosan leegyszerűsítő lehet a szimulációs hipotézis magyarázatában. ** Hiányozhat a hipotézis és a kapcsolódó filozófiai fogalmak közötti különbségtétel egyértelműsége.
(200 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Simulation Hypothesis: An MIT Computer Scientist Shows Why AI, Quantum Physics and Eastern Mystics All Agree We Are In a Video Game
Könyv tartalma:
A bestseller-szerző, az MIT neves informatikusa és a Szilícium-völgyi videojátékok tervezője, Rizwan Virk által írt The Simulation Hypothesis (A szimulációs hipotézis) az első komoly könyv, amely korunk egyik legmerészebb és legkövetkezetesebb elméletét magyarázza meg. Riz Virk a Play Labs @ MIT, az MIT Game Lab videojátékos startup inkubátorának ügyvezető igazgatója.
Virk a számítástechnika, a mesterséges intelligencia, a videojátékok és a kvantumfizika kutatásaira és koncepcióira támaszkodva, valamint a spekulatív fikciókra és az ősi keleti spirituális szövegekre egyaránt hivatkozva mutatja be, hogy mindezek a hagyományok együttesen hogyan mutatnak rá arra az elképzelésre, hogy egy olyan szimulált valóságban lehetünk, mint a Mátrix.
A szimulációs hipotézis az az elképzelés, hogy a fizikai valóságunk, amely távolról sem egy szilárd fizikai univerzum, egy egyre kifinomultabb videojáték-szerű szimuláció része, ahol mindannyiunknak több élete van, és amely pixelekből áll, amelyeknek saját belső órája van, és amelyeket egy óriási mesterséges intelligencia működtet. A szimulációs elmélet megmagyarázza a kvantum- és relativisztikus fizika néhány legnagyobb rejtélyét, például a kvantumdeterminálatlanságot, a párhuzamos univerzumokat és a fénysebesség integrális természetét.
Az utóbbi időben nagy figyelmet kapott az a gondolat, hogy talán egy óriási videojátékban élünk:
"Annak az esélye, hogy nem egy szimulációban élünk, egy a milliárdhoz." -Elon Musk.
"Nehezen tudom azt állítani, hogy nem egy szimulációban vagyunk." -Neil deGrasse Tyson.
"Számítógéppel generált valóságban élünk." -Philip K. Dick.
A videojáték-technológia az egyszerű játéktermi és szöveges kalandjátékoktól az MMORPG-kig fejlődött. Riz Virk videojáték-tervező bemutatja, hogyan fejlődhetnek tovább ezek a játékok a jövőben, beleértve a virtuális valóságot, a kiterjesztett valóságot, a mesterséges intelligenciát és a kvantumszámítást. Ez a könyv bemutatja, hogy ez a fejlődés hogyan vezethet el bennünket odáig, hogy olyan mindent átfogó virtuális világokat fejleszthetünk ki, mint az Oázis a Ready Player One-ban, vagy a Mátrix szimulált valósága.
Bár az ötlet sci-finek hangzik, sok tudós, mérnök és professzor komolyan elgondolkodott a szimulációs hipotézisen. Ray Kurzweil futurista népszerűsítette az ötletet, hogy tudatunkat egy szilícium alapú eszközbe tölthetjük le, ami azt jelentené, hogy végül is csak digitális információk vagyunk. Egyesek, mint például Nick Bostrom oxfordi oktató, tovább megy, és úgy gondolja, hogy valójában már most is mesterségesen intelligens tudatosság lehetünk egy ilyen szimuláció belsejében.
A szimulációs hipotézis azonban nem csak egy modern ötlet. Már a filozófusok, például Platón is azt mondták, hogy egy „barlangban” élünk, és csak árnyékokat látunk a valós világból. Minden hagyomány misztikusai régóta azt állítják, hogy valamiféle „illúzióban ”élünk, és hogy léteznek más valóságok, amelyekhez elménkkel hozzáférhetünk. Míg még a zsidó-keresztény hagyományok is rendelkeznek ezzel az elképzeléssel, addig a keleti hagyományok, mint a buddhizmus és a hinduizmus, ezt az elképzelést az alapvető hagyományuk részévé teszik - hogy egy álomvilágban („Maya” vagy illúzió, vagy Visnu álma) vagyunk, és „több életünk van”, különböző karaktereket játszunk, amikor az egyik meghal, és bizonyos kihívások teljesítése után továbbra is tapasztalatot szerzünk és „szintet lépünk”. Nagyon úgy hangzik, mint egy videojáték.
Akár informatikus vagy, akár a Mátrix-filmekhez hasonló sci-fi rajongó, akár a videojátékok szerelmese, akár spirituális kereső, A szimulációs hipotézis mindezen területeket érinti, és soha többé nem fogsz ugyanúgy tekinteni a világra.
