Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv frissítő nézőpontot kínál az egyedülállóságról, hangsúlyozva, hogy az egyedülállóság éppolyan teljes értékű lehet, mint a párkapcsolat. Személyes történeteket és humort tartalmaz, és arra bátorítja az olvasókat, hogy fogadják el szingli életüket a párkapcsolatra irányuló társadalmi nyomás nélkül. Néhány olvasó azonban úgy találta, hogy a tartalom ismétlődik, és úgy érezte, hogy a szerző tapasztalatai korlátozottak a sajátjukhoz képest.
Előnyök:⬤ Önelfogadásra és a szingli élet örömére ösztönöz
⬤ humoros és jól megírt
⬤ átélhető személyes történetek
⬤ friss hangot ad a társadalmi normákkal szemben
⬤ elősegíti a személyes fejlődést és függetlenséget.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó a második felét ismétlődőnek találta
⬤ néhányan úgy érezték, hogy a szerző tapasztalatai nem elégségesek
⬤ az Audible változatot rosszul fogadták
⬤ néhányan úgy érezték, hogy túlságosan a randizásról való leszokásra koncentrál, ahelyett, hogy életmódként élné meg a szingli életet
⬤ fizikai példányokkal kapcsolatos problémákról számoltak be.
(184 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Unexpected Joy of Being Single
Könyv tartalma:
Szingli a húszas éveid végén vagy, várj egy kicsit, a harmincas éveidben vagy azon túl? Szia, jó helyen jársz.
Több mint egyharmadunk egyedülálló. Mivel a szinglik tábora a tényleges népesség tízszeresével nő, ma már normálisnak számít, hogy a harmincas éveinkben is egyedülállóak vagyunk - a nőknél az átlagos házassági életkor 35 év, a férfiaknál 37 év. De úgy tűnik, ezt senki sem mondta a társadalomnak, a romantikus komédiák készítőinek, a dalszerzőknek, a házasságra éhes anyáknak, a "tik-tak" nagybácsiknak, a párunknak vagy nekünk.
Jelszó: szingli szorongás. Szerelemfüggőség. Órákig görgetjük a társkereső alkalmazásokat. Vigasztalhatatlanok vagyunk, ha nem ír sms-t. A "Here Comes the Bride" dúdolása, amikor válaszol.
Catherine Gray mindezt átélte. És még egy kicsit többet is. Egy teljes évig nem randizott, hogy rendbe szedje a szerelemtől elborult fejét. Hogyan nyugtassuk meg magunkat a szingli státuszunk miatt? Hogyan szabaduljunk meg a "minden jó elment" pániktól? És szabaduljunk meg a sürgős, piros, szív alakú társadalmi nyomástól, hogy megtaláljuk a "másik felünket*"? Értelmileg tudjuk, hogy a szingli lét sokkal jobb, mint a pánikba esés, mégis szinte állandóan elfelejtjük ezt. Hogy miért? Pszichológusok és idegtudósok mondják meg nekünk? Kezdjük el a fordított agymosást, és keressük meg a boldogan szingli józanságunkat, örökre. Benne vagy?
*Spoiler: te már egy egész ember vagy.
