Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Statues That Walked” című könyv lenyűgöző, kutatásokon alapuló feltárást nyújt a Húsvét-szigetről és annak rejtélyeiről, különösen a moai-szobrok körül. A tudományos elemzést történelmi összefüggésekkel ötvözi, megkérdőjelezve a szigetlakók ökológiai összeomlásáról és kannibalizmusáról szóló korábbi narratívákat, és alternatív elméleteket mutat be a sziget történetéről és lakóinak leleményességéről.
Előnyök:A könyv lebilincselően olvasmányos, és sok jól kutatott információt közérthetően és érthetően mutat be. Az olvasók lenyűgözőnek találták, és tele van új meglátásokkal, különösen a moai-szobrok faragásáról és mozgásáról, valamint a sziget ökológiájáról és gyarmatosításáról. Sokan értékelték a szerzők racionális és tudományos megközelítését, amely ellentétben áll a szenzációhajhász beszámolókkal.
Hátrányok:Néhány szakaszt, különösen a 8. fejezetet kritizálták, mert zavaros vagy rosszul megfogalmazott. A könyv technikai jellege egyes olvasók számára száraznak vagy ismétlődőnek tűnhetett. Emellett néhány kritikus megjegyezte, hogy egyes érvek gyengeségeket mutatnak, és hajlamosak figyelmen kívül hagyni vagy rosszul jellemezni a korábbi elméleteket vagy a kutatók hozzájárulását.
(75 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Statues That Walked: Unraveling the Mystery of Easter Island
Könyv tartalma:
A Húsvét-sziget monumentális szobrai, amelyek olyan magasztosak és olyan elhagyatottak, és impozáns soraikban bámulnak a sziget kopár tájaira, azóta nagy rejtélyek forrása, hogy az európaiak 1722-ben, húsvét vasárnapján felfedezték őket. Hogyan építhettek ilyen monumentális műveket azok az ősi emberek, akik ezt az aprócska földdarabot, a Csendes-óceán hatalmas szigetvilágának legtávolabbi pontját lakták? A Csendes-óceánon sehol máshol nem találunk ilyen elképesztő mennyiségű, hatalmas szobrokat. Hogyan tudtak a szigetlakók ennyi többtonnás monolitot a belföldi kőbányából, ahol kifaragták őket, a part mentén felállított állomásaikra szállítani? És ami a legérdekesebb és legbosszantóbb: ha a szigeten egykor egy olyan fejlett és kifinomult kultúra élt, amely képes volt ilyen csodálatos építményeket létrehozni, akkor mi történt ezzel a kultúrával? Miért volt a sziget, amellyel az európaiak találkoztak, egy ritkán lakott pusztaság?
A sziget történetéről szóló uralkodó beszámolók az önmaga által okozott pusztulás történetét mesélik el: az ökológiai öngyilkosság kirívó esete. A szigetet egy hatalmas törzsfő uralkodott, amely a szoborkészítés kultuszát hirdette, kegyetlenül uralkodott a sziget népén, és rabló módon pusztította a környezetet, kivágva a szigetet egykor beborító buja pálmaerdőt, hogy egyre több és több szobrot mozgatható szerkezeteket építsen, amelyek egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Ahogy a népesség a szoborkultusz fenntartása érdekében felduzzadt, és jóval meghaladta a sziget mezőgazdasági kapacitását, a szemben álló csoportok között a háború ördögi körforgása tört ki, és a kultúra végül drámai összeomlást szenvedett.
Ebben az élénk és lenyűgöző beszámolóban Hunt és Lipo végleges megoldást kínálnak arra a rejtélyre, hogy mi történt valójában a szigeten. Kimutatják, hogy a Húsvét-szigetek lakói távolról sem voltak felelőtlen környezetpusztítók, hanem figyelemre méltóan leleményes környezetvédők, akik zseniális módszereket találtak ki a sziget mezőgazdasági kapacitásának növelésére. Nem pusztították el a pálmaerdőt, és a kultúra nem süllyedt brutális erőszakba. Talán a legmeglepőbb, hogy hatalmas szobraik elkészítése és mozgatása nem igényelt felduzzadt népességet, és nem terhelte meg értékes erőforrásaikat; szoborépítésük valójában szerves része volt annak, hogy képesek voltak a fenntarthatóság kényes egyensúlyának elérésére. Kiderült, hogy a Húsvét-szigeteki lakosok a mesteri környezetgazdálkodás lenyűgöző példáját kínálják nekünk, amely gazdag tanulságokkal szolgál a mi korunk ijesztő környezeti kihívásaival való szembenézésre.
