A szűkösség határai: A felosztás politikájának vitája

Eredeti címe:

The Limits to Scarcity: Contesting the Politics of Allocation

Könyv tartalma:

A szűkösség az emberi lét mindenütt jelenlévő jellemzője. A modern közgazdaságtan nagy részét ez alapozza meg, és széles körben használják a társadalmi szerveződések, a társadalmi konfliktusok és az emberiség bolygón való túlélését fenyegető erőforráshiány magyarázataként.

Úgy állítják be, hogy ez életünk mindent átható ténye - legyen szó lakásról, élelemről, vízről vagy olajról. De vajon a szűkösség koncepciója politizálódott, naturalizálódott és általánossá vált a tudományos és politikai vitákban? A szűkösségre való elhamarkodott hivatkozás a piaci, intézményi és technológiai megoldások szabványos készletét idézte-e elő, amely kizárta a politikai vitákat, és figyelmen kívül hagyta a hozzáférést, mint a tudományos viták, valamint a szakpolitikák és beavatkozások legitim fókuszát? A vezető tudósok és tudós-aktivisták elméleti és empirikus fejezetei ezeket a kérdéseket a szűkösség magától értetődő jellegének megkérdőjelezésével járják körül. A három legfontosabb erőforrás - az élelmiszer, a víz és az energia - tekintetében vizsgálják a szűkösséggel kapcsolatos vitákat, valamint azok következményeit az elméletre, az intézményi rendszerekre, a szakpolitikai válaszokra és az innovációs rendszerekre.

A könyv azt vizsgálja, hogy a szűkösség hogyan vált totalizáló diskurzussá északon és délen egyaránt. A szűkösséggel való "ijesztgetés" oda vezetett, hogy a szűkösség politikai stratégiává vált az erős csoportok számára.

Az összesített számokban és fizikai mennyiségekben bíznak, míg a helyi ismereteket és a hiány tapasztalatait, amelyek pontosabban és specifikusabban azonosítják a problémákat, figyelmen kívül hagyják. A tudománytól és a technológiától "megoldásokat" várnak, de ezek az elvárások számos, a "probléma" természetére, a technológiákra és a "megoldásként" felvetett intézményi rendszerekre vonatkozó, nem vizsgált feltételezést tartalmaznak.

E vizsgálaton keresztül a szerzők bemutatják, hogy a szűkösség nem természetes állapot: a probléma abban rejlik, ahogyan a szűkösséget látjuk, és ahogyan azt társadalmilag generáljuk.