A Talán Édenkertje

Olvasói vélemények

Vojta Ágnes „A talán édene” című versgyűjteménye az identitás, a gyász és a megerősödés személyes útjait tárja fel a felidéző nyelvezet és az erős metaforák segítségével. Az olvasók nagyra értékelik a versek hozzáférhetőségét, amelyek rövidek, mégis mélyek, lehetővé téve a könnyű olvasást, de mély elmélkedést. Az olyan témák, mint a mentális egészség, a nőiesség és a rugalmasság végigvonulnak a művön, így sokak számára értelmet nyer.

A versek falatnyi méretűek és könnyen olvashatók, így tökéletesek a gyors elmélkedéshez. Sok olvasó talált személyes kapcsolódási pontokat a gyász, az identitás és a felhatalmazás témáiban. A költő metafora és humor pátosszal kiegyensúlyozott használata jó fogadtatásra talált, a feminista nézőpont pedig mélységet adott. A gyűjtemény önvizsgálatra invitál, és az olvasók fejlődésének megfelelően újra és újra elővehető a különböző felismerésekért.

Néhány olvasó úgy találhatja, hogy a versek introspektív jellege jelentős érzelmi befektetést igényel, ami egyesek számára megterhelő lehet. Emellett, bár az egyedi hangot dicsérik, néhány olvasó más költők hatásait említette, ami egyes közönségcsoportoknál másként hangozhat.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Eden of Perhaps

Könyv tartalma:

Vojta Ágnes Németországban nőtt fel, néhány évet töltött.

Kaliforniában, Oregonban és Angliában, és most Rolla-ban él.

Missouri államban, ahol fizikát tanít a Missouri S&T-n. Az ő...

Első verseskötete Porous Land 2019-ben jelent meg.

Spartan Press gondozásában.

"A Talán édene egyformán sebezhető és vad.

Finom humorral, a vágy mély csavarjával és.

Kettős kanál szívfájdalom és remény. Megható gyűjtemény.

Versek nőknek a kitörés szélén álló nőknek.

A lehetőség peremén, szívükkel a kezükben.".

--Molly Remer, Brigid's Grove

"John Gardner egyszer azt mondta, hogy csak két alapvető cselekmény van:

Egy idegen érkezik a városba, és egy ember elutazik.

Erős új gyűjteményében Vojta Ágnes elviszi olvasóit.

Egy olyan utazásra, amely a személyestől a mitikusig tart.

Hangvétele az elgondolkodtatótól a szédületesig terjed, de mindig.

Az olvasót a világba/világba/kalandok felé viszi.

--Mike James, a Jumping Drawbridges szerzője.

in Technicolor és Parádék című könyvének szerzője.

"A The Eden of Perhaps című könyvében Vojta Ágnes az identitást vizsgálja.

Az éhség, a vezeklés és az átalakulás versein keresztül.

A Múzsa című versében felfedezi, hogy Egy nap a világegyetem

/ elege lett abból, hogy / nem figyeltem... felébresztett egy

hangrobbanás... és kiabálás Mire vársz? Be.

"A metszés szabályai" című könyvben megfigyeli Tehát, a visszavágásnál /

a jövőt alakítod. Az "Alter Ego"-ban bevallja, hogy az élet volt.

egyszerűbb volt, / mielőtt ő / megjelent. Végül, megtalálja a.

csendes diadalt abban, hogy elfogadja és szereti a nőt, akit

ahelyett, hogy elfogyasztana egyet és továbblépne.

Tovább a következőre, ezek a meditációk arra valók, hogy megtartsuk őket.

A nyelvre és ízlelgetni.".

--Dianne Borsenik, a Raga for What szerzője.

Comes Next (Stubborn Mule Press, 2019)