Az álmok hajója

Olvasói vélemények

Vojta Ágnes „A Coracle for Dreams” című verseskötete megrendítő és elgondolkodtató versgyűjtemény, amely a bevándorlás, a veszteség és a természethez való kötődés témáit járja körül. A versek érzelmileg rezonálnak az olvasókra, különösen azokra, akik hasonló életútváltásokat éltek át.

A költészetet bensőségesnek, sebezhetőnek és személyesnek írják le, gyönyörű és megközelíthető képekkel. Az olvasók értékelik az érzelmi mélységet és azt a képességet, hogy a versek erős érzéseket váltanak ki, az örömtől a bánatig. Sokan a család, a szerelem és a természet témáit is átélhetőnek és jól kifejezettnek találják, ami ezt a gyűjteményt talán a legjobb munkájaként jellemzi.

Jelentős ellenérvek nem merültek fel, bár egyes olvasók a veszteség és a halál témáit nehéznek találhatják. Az általános hangvétel azonban nem morbid és nem is túlságosan szentimentális.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Coracle for Dreams

Könyv tartalma:

Vojta Ágnes Az álmok korallja-ját olvasni annyi, mint minden vers végén elégedetten, áhítattal és megrendülten felsóhajtani, hogy ez költészet. Miközben apja hanyatlását és elmúlását követi nyomon, a természethez fordul vigaszért és bölcsességért, és magával viszi az olvasót, a mi vezetőnket, aki rámutat a legfinomabb, kinyilatkoztató részletekre, és minden közelről megfigyelt strófát, sort és szót tapinthatóvá tesz, olyan hellyé, ahol visszatérhetünk a kimondhatatlanhoz. Itt együtt áramlunk a folyó szellemével, és "minden hely a megfelelő hely / minden idő a megfelelő idő", nem az emberek által a világra kényszerített rend miatt, hanem az ökoszisztéma miatt, amelynek fizikáját gyengéden énekli életre.

- Aliki Barnstone, Missouri állam költője, 2016-2019, a Lakás szerzője, Liana Sakelliou Portré sötétedés előtt című művének fordítója.

Vojta Ágnes versei a Coracle for Dreams-ben intelligens és gazdagon kidolgozott képekkel íródtak. A Hely és annak az állandóságot keresőkkel - az "álomvezérekkel", akik elhagyott otthonok és új földeken szerzett otthonok között utaznak - való kapcsolatának éles érzékébe vonzanak bennünket. A beszélők a növény- és állatvilág megnevezésén keresztül megtanulják, hogy "... a megnevezés ismeret", és "az ismertség szeretetet szül" az újonnan felfedezett tájak iránt. A természet azonban nem reflexszerűen áll a középpontban, hanem inkább megtanít bennünket arra, hogy "hogyan nőjünk / a tátongó sebek ellenére". Az elbeszélés és az emlékezés nem nélkülözi a halállal és annak végével való költői foglalkozást, amiről azt hittük, hogy megmarad. Egy olyan tájat figyelve, ahol az erdőket megfojtották, hogy gátat építsenek, "cédrusszellemek között lebegünk", vándorok, akiknek a szemei a jelenet "lágy csendjébe" merülnek. Bár nem minden veszteség, mert ezek a versek szerelmes dalok a vad régiókhoz, a földhöz és a rokonsághoz, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az emberek elmennek, - azok, akiket oly szorosan tart a szerelem, gyakran találkoznak az előrevetített gyásszal, azzal a "határterülettel / a remény / és az elengedés között".".

- Jeffrey Alfier, a Blue Horse Press és a San Pedro River Review társszerkesztője.

Ezzel a földhözragadt és őszinte gyűjteménnyel Vojta Ágnes megmutatja nekünk, milyen bevándorlónak lenni, akit a családjától kilométerekre, de nem a szívétől távol tart. Megosztja velünk az ismerősöket, és szeretteivel együtt kis pillanatokon át a nagy kinyilatkoztatásokig kísér bennünket. "Idegen voltam. Nem tudtam/ a fa vagy madár nevét. / A megnevezés a tudás." Minden verse pillanatok és megfigyelések, emlékek és félelmek névadása. Vojta kecses írása finom, szigorú türelemmel tart bennünket felfedezései és veszteségei révén egy olyan gyűjteménybe, amelyhez hálás áhítattal térhetünk vissza. "Olyan szavakat suttog, / amelyek hiányoznak / a szótárból, / zúgva üvölti őket a zúgásában.".

- Jonie McIntire, Lucas County Ohio Poet Laureate (2022-2024); versszerkesztő Of Rust And Glass; a Semidomesticated szerzője (a Red Flag Poetry 2020-as chapbook-pályázatának győztese).

Vojta Ágnes költészete tele van természeti képekkel és az együttérzéssel minden élő, érző lény iránt, még a szúnyogok iránt is, amelyeket a denevéreknek meg kell enniük. Ez a könyv a veszteségről is szól, ahogyan az idősödő szüleivel küzd, akik egy kontinenstől távol élnek, attól a németországi otthontól, amelyet elhagyott, hogy az Egyesült Államokban élhessen. A lány a sztaréthoz hasonlítja magát, akik "gyarapodnak az új földjükön", és ellátogat Drezdába, ahol úgy találja, hogy a juharok az egyetlen dolog, ami nem változott, ahogyan ő is bizonyára az új otthonában, amelynek lényegi magja nem változott. Könyve olyan, mint a címadó versből ismert korall, amelyben a költészete "elég nagy ahhoz, hogy egy álmot / egy álmot csak könnyű / elég nagy ahhoz, hogy ne süllyedjen el". Megható és mély olvasmány, Vojta egy meghitt világba visz minket a koracskájában, és mi hálásak vagyunk érte.

- Kika Dorsey, a Megszállva: Bécs egy megtört ember és Az éhség lánya szerzője.