A tenger kapui: Hol volt Isten a cunamiban?

Olvasói vélemények

David Bentley Hart „The Doors of the Sea” című könyve a természeti katasztrófákra adott válaszként a teodiceával és a gonosz problémájával foglalkozik, különös tekintettel a 2004-es szökőárra. A könyvet a filozófiai és teológiai viták mélysége jellemzi, megkérdőjelezve az Isten természetéről és a gonosz szerepéről vallott hagyományos nézeteket. Bár dicsérik éleslátó érvei és irodalmi stílusa miatt, kritikát is kap bonyolult prózája és homályos nyelvezete miatt, ami az alkalmi olvasók számára igényessé teszi.

⬤ Mélyreható és világos vizsgálódást kínál a teodiceáról és a gonosz természetéről.
⬤ Jól megírt és elgondolkodtató, megmutatja Hart irodalmi tehetségét.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt, különösen a keleti ortodoxok szemszögéből.
⬤ Mély elmélkedésre ösztönöz a keresztény reményről és a szenvedés természetéről.
⬤ Sok olvasó szerint érdemes volt újraolvasni az olvasmányt, mert a benne rejlő felismerések miatt.

⬤ Összetett és sűrű írásmód, amelyet néha nehéz követni.
⬤ Előzetes teológiai és filozófiai ismereteket igényelhet a teljes megértéshez.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy kissé elszakadt a gyakorlati alkalmazástól vagy a természeti katasztrófákkal kapcsolatos azonnali kérdésektől.
⬤ Kritika más teológiai nézetek, különösen a kálvinizmus esetleges torzítása miatt.
⬤ Néhány kritikus kiemeli, hogy a gonosz problémájával kapcsolatos kulcsfontosságú bibliai elbeszélésekből nyilvánvalóan kimaradtak.

(83 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Doors of the Sea: Where Was God in the Tsunami?

Könyv tartalma:

Amikor a 2004 decemberében Ázsiában történt szörnyű szökőárról szóló hírek eljutottak a világ többi részébe, a kommentátorok gyorsan megragadták a katasztrófát, mint Isten hatalmának vagy Isten nemlétezésének bizonyítékát, és újra és újra feltették a kérdést: Hogyan engedhet meg egy jó és szerető Isten - ha létezik ilyen - ilyen szenvedést?

David Bentley Hart A tenger kapui című könyvében egyszerre szól a keresztény hitet szkeptikusan szemlélőkhöz és azokhoz, akik keresztény hitüket az értelmetlen emberi szenvedés racionalizálására használják. Mindkettőt arra hívja fel, hogy a legsúlyosabb katasztrófákban ne Isten gondviselő akaratát, hanem inkább a világot rabszolgasorba taszító lázadó erők és a világot teljes egészében szerető Isten közötti folyamatos küzdelmet ismerjék fel.