Értékelés:
A „Túl a boldogságon - A terápiás célok átdolgozása” című könyv megkérdőjelezi a terápiáról alkotott hagyományos elképzeléseket azáltal, hogy megkérdőjelezi a boldogság elérésének elsődleges célját. Azt állítja, hogy a boldogságra való törekvés helyett az egyéneknek értelmet és célt kellene keresniük az életükben, még a nehézségek ellenére is. A szerző, Elisabeth Lukas klinikai példákkal illusztrálja, hogy a cél megtalálása a nehéz körülmények ellenére is beteljesedéshez vezethet.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató perspektívát mutat be a terápiáról azáltal, hogy az értelmet helyezi előtérbe a múló boldogsággal szemben.
⬤ Magával ragadó klinikai példákat használ a tézis alátámasztására.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a személyes tapasztalatokon és az életcél megtalálásának jelentőségén.
⬤ A mentális egészségügyben ritkán tárgyalt témával foglalkozik.
⬤ Lehet, hogy nem talál visszhangra azoknál az olvasóknál, akik a terápiát elsősorban a boldogság elérésével azonosítják.
⬤ Néhányan talán kevésbé találják vonzónak vagy praktikusnak, hogy a boldogság helyett az értelmet helyezi előtérbe.
⬤ A bemutatott fogalmak mélyebb elmélyülést igényelhetnek, ami kihívást jelenthet néhány olvasó számára.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Therapist and the Soul: From Fate to Freedom
A terapeuta és a lélek: A sorstól a szabadságig Elisabeth Lukas.
Elisabeth Lukas a logoterápia egyik vezető gyakorlója a világon, és nemzetközileg ismert Viktor Frankl munkásságának alkalmazásáról és kiterjesztéséről. Frankl jegyezte meg, hogy "Lukas számára nincs olyan ember, aki ne őrizne esélyt a fejlődésre, nincs olyan helyzet, amelynek ne lenne meg a szikrája az értelem..... A jelentéslehetőségek megvilágítása Elisabeth Lukas művészete, és teljes egészében a logoterápia hagyományában áll.".
Lukas ebben a könyvében reményt nyújt azoknak, akik bűntudattól vagy félelemtől szenvednek, akár indokoltak, akár nem. Mindkettőt másképp kell kezelni; gyakori például, hogy valaki olyan baleset miatt szenved bűntudattól, amelyért nem felelős. Az ilyen indokolatlan bűntudat valójában a sors csapásainak eredménye, amelyeket nem választott, és amelyekért ezért az illető nem felelős. Másrészt, ahol a bűntudat indokolt, ott a "feloldozás" felajánlása nem helyénvaló, és gyakorlati intézkedéseket kell felajánlani az egyén számára, hogy foglalkozzon vele.
Lukas külön fejezeteket szentel többek között a férfiak és nők egyedi küzdelmeinek értelmes megközelítésének; a "problémás gyerekekkel" való munkának; a könyvek önterápiás célú felhasználásának; az öngyilkosságok megelőzésének; valamint az indokolt vs. indokolatlan bűntudatnak.
Lukas (példákon és esettanulmányokon keresztül) megállapítja, hogy nem szükséges a múltat feltárni, régi sebeket feltárni vagy a gyermekkori traumákat elemezni ahhoz, hogy értelmet és gyógyulást találjunk. Ami mindannyiunkra vár, az egy értelmes választás a lehetőségek konstellációja közül.
Szemelvények A terapeuta és a lélek: A sorstól a szabadságig
Mindenki jó lehet valamire vagy valakire, függetlenül attól, hogy az illető milyen talán nyomorúságos helyzetben van. Abban a pillanatban, amikor egy ilyen "jónak lenni valamiért" (vagyis a saját létezés értelmet adó eleme) felgyullad, a "miért élünk? " vagy "miért éljünk tovább? " már meg is van válaszolva. (p. 186)
Hogyan lehet segítő támogatást nyújtani az értelemkeresésben, amellyel előbb-utóbb minden ember szembesül? Egy tényt kell szem előtt tartani: Az értelmet soha nem lehet adni - azt fel kell fedezni. (p. 12)
A logoterapeuta központi feladata, hogy a kiszolgáltatott embereket az értelemorientált gondolkodás felé terelje, és olyan támogató attitűdöket ébresszen bennük, amelyek a szükség és a krízis idején is bizonyítani tudják magukat. (185-186. o.)
A logoterápiát gyakorlóknak nem áll szándékukban a páciensekre hárítani a felelősséget; és a szakemberek nem is érdekeltek abban, hogy a pácienseket felmentsék a bűnösség alól. A logoterapeuta inkább annak belátására törekszik, hogy mennyire vagyunk szabadok és ezért felelősek, szemben azzal, hogy mennyire vagyunk a sors játékszere és ezért nem vagyunk felelősek vagy bűnösök. Hogy melyik lehetőséget részesítjük előnyben, az nyitott kérdés. (p. 221)
A sors azzal jár, hogy magukat a körülményeket nem lehet megváltoztatni. De nem vagyunk felelősek azért, amit nem tudunk megváltoztatni, és nem mi választottuk, és nem is lehetünk hibásak az ilyen körülményekben. Amit azonban szabadon választottunk, szabadon tettünk, szabadon döntöttünk, hogy a saját életünk része lesz, arra elköteleztük magunkat, annak minden következményével együtt. Tagadhatatlanul a mi tettünk vagy a mi hibánk.
Ha így nézzük a dolgot, talán habozunk, hogy a szabadság területét részesítsük előnyben. A szabadság ugyanis lehet, hogy ajándék, de egyben felelősségre is ítél. A sors pedig kényszeríthet minket valamire, de egyben felmentés is a felelősség alól. (p. 218)
