A terror kiűzése: Augusto Pinochet tábornok hihetetlen, véget nem érő pere

Olvasói vélemények

A könyv személyes beszámolót nyújt a chilei Pinochet-rezsimről, kiemelve az események érzelmi és történelmi jelentőségét. Bár jól megírt, és jól érzékelteti a chilei nép által átélt szenvedéseket, nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik Pinochet politikájának tisztán tényszerű bemutatását keresik.

⬤ Személyes nézőpont egy olyan szerzőtől, aki átélte az eseményeket.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely megragadja a rendszerrel kapcsolatos érzelmi élményeket.
⬤ Fontos történelmi kontextus és hozzájárulás Chile múltjának megvitatásához.
⬤ Egyes részek rendkívül jól megírtak és elgondolkodtatóak.

⬤ Korlátozott terjedelem a Pinochet politikájáról szigorúan tényszerű beszámolót kereső olvasók számára.
⬤ Erősen indul, de nem mélyül el a témában.
⬤ Az érzelmi elfogultság háttérbe szoríthatja az objektív történelmi elemzést.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Exorcising Terror: The Incredible Unending Trial of General Augusto Pinochet

Könyv tartalma:

A neves író, Ariel Dorfman, akit huszonöt éve megszállottan foglalkoztat Pinochet tábornok Chilére és a világra vetett rosszindulatú árnyéka, a négy éve tartó per minden egyes fordulatát nyomon követte Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Chilében, valamint az Egyesült Államokban, abban az országban, amely Pinochetet létrehozta.

A bírósági drámákkal és hirtelen sorsfordulatokkal teli thrillerként elbeszélt könyv ugyanakkor napjaink legégetőbb kérdéseivel is foglalkozik, amelyek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után még sürgetőbbé váltak.

Mik a nemzeti szuverenitás határai a globalizálódó világban? Hogyan ítélkezik az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények felett az egyre inkább összekapcsolódó világ? Milyen szerepet játszanak az emlékezet, a fájdalom és a túlélők jogai az új igazságszolgáltatási rendszerért folytatott küzdelemben? De mindenekelőtt a szerző - Pinochet számos áldozatának hangját figyelmesen meghallgatva - azt vizsgálja, hogyan tisztulhatunk meg a rettegéstől és a félelemtől, ha egyszer már traumatizáltak minket, és felteszi a kérdést, hogy építhetünk-e békét és megbékélést anélkül, hogy szembenéznénk a viharos és perverz múlttal.