A test, az épület és a mozgás paradoxona a tizenhetedik századi Angliában

Eredeti címe:

The Paradox of Body, Building and Motion in Seventeenth-Century England

Könyv tartalma:

Ez a könyv azt vizsgálja, hogy a XVII.

századi angol építészeti teoretikusok és tervezők hogyan gondolták újra a hazai épített környezetet a mobilitás szempontjából, amikor a mozgás a világ artikulációjának domináns módjává vált a filozófiát, a politikai elméletet, a költészetet és a földrajzot felölelő diskurzusokban. A könyv az angol hazai építészet tereinek holisztikus szintézisét kínálja interdiszciplináris kontextusban, amely feltárja mind a W�lfflin, Deleuze és mások által jegyzett, a mozgás felé forduló tizenhetedik századi fordulat, mind a kora újkori érzéki tapasztalatról szóló legújabb művészettörténeti tanulmányok alapjául szolgáló vizuális és kulturális feltételezéseket.

A tizenhetedik század eleji házaktól a taktatikus fizikai és társadalmi ritmusokkal rendelkező házaktól a tizenhetedik század végi házakig, a hosszú kilátókkal és a változó falfelületekkel rendelkező házakig a tulajdonosok és a vendégek a térbeli komplexumokon keresztül mozogtak, amelyek egyre inkább összefonódtak a keringési hálózatokban. A filozófián, költészeten és etikett kézikönyveken átívelő érvek az e terek tervezői által feltételezett eredendő emberi alakíthatóságot és mobilitást tárják fel, míg a gyarmatosításról, utazásról és földrajzról szóló könyvek rávilágítanak a szélesebb körű mozgáshálózatokra, amelyekben a kora újkori nézők éltek. A ház és a birtok terei, amelyeket itt egy vendég szemével és elméjével elemezünk, ennek megfelelően idézték fel a megfelelő, mégis fegyelmezett körforgást, hogy a mozgás elmosódottságát paradox módon a társadalmi és mentális stabilitás alapjává alakítsák.

A század első évtizedeiben a mozgást - legyen szó szó szó szerinti utazásról vagy lebegő absztrakt jelzőkről - felváltva félték és dicsérték, de a század közepétől kezdve, különösen az angol polgárháborút követően, a szerzők még magának a nyelvnek az érthetőségét is a mozgásban alapozták meg, az építészeti teoretikusok pedig a könyvet és az épületet egyaránt olyan változó fázisok sorozatává gondolták újra, amelyek a veleszületetten nyugtalan nézőt mozdulatlanná tették. A vizuális és szöveges elemzések keveredésével ez a könyv a kora újkori Európa művészet-, építészet- és kultúrtörténészei, valamint az európai vizuális kultúra történetét kutató más olvasók számára is érdekes lehet.