The Fifteenth Century XIX: Enmity and Amity
A kötet esszéi a kapcsolatokat a legkülönbözőbb megjelenési formáikban és kifejezési formáikban vizsgálják. Az Anglia és Franciaország közötti ellenségeskedés hosszú árnyékot vetett a tizenötödik századra és azon túl is.
Míg a tengeri háborúk és az 1417-ben Normandiát megszálló sereg összetétele kiterjedt közigazgatási feljegyzéseket hagyott hátra, addig a más jellegű források a franciák és a burgundok tapasztalatait emelik ki. VIII. Henrik seregeinek 1513-as bevonulásának tapasztalatai széles körben elterjedt versekben találtak kifejezést.
Míg a Habsburg burgundiai herceg örököseinek születését ünneplő versek a rendszerváltás miatti félelmeket igyekeztek eloszlatni azzal, hogy a többnemzetiségű örökségük előnyeit hangsúlyozták. Az olasz államok uralkodóinak portréi az Anglia és Itália közötti közös udvari kultúra kialakulását hangsúlyozták azzal, hogy megemlékeztek a harisnyakötő lovagjaivá választásukról, míg a Bishop's Lynn feljegyzései az alacsony országokból és a balti területekről érkező bevándorlók harmonikus integrációjáról tanúskodnak.
Az 1215-ös Magna Carta - amelynek célja az uralkodó és az uralkodók közötti kapcsolat új alapokra helyezése volt - hosszú utóéletet élt: az 1388-as Appellánsok által elfogadott gyakorlatok alapjául szolgált, és II. Richárd letételénél is idézték, majd a XV.
század végén háttérbe szorult, amikor a letétbe helyezések inkább az uralkodói cím megtámadására összpontosítottak. A konvokációk üléseiről készült hiányos feljegyzések miatt indokolatlanul nagy hangsúlyt fektettek a támogatások odaítélésében játszott szerepükre, de egy canterburyi nyilvántartás más képet mutat, mivel az 1462-es déli konvokáció ügyeit tárja fel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)