A tőke rejtélye: És a kapitalizmus válságai

Olvasói vélemények

David Harvey „A tőke rejtélye” című műve a kapitalizmus marxista kritikáját nyújtja, és a kapitalista rendszerben rejlő rendszerszintű hibákat és válságokat vizsgálja. A könyv a 2008-as globális pénzügyi válságot a marxista elmélet szemüvegén keresztül elemzi, és azt állítja, hogy a kapitalizmus könyörtelen növekedési igénye társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekhez vezet. Harvey kollektív választ javasol e problémák kezelésére, de továbbra is szkeptikus marad a kapitalizmus jövőjét illetően.

A könyv jól megalapozott, és az összetett gazdasági fogalmak közérthető elemzését nyújtja, így a laikus olvasók számára is érthetővé teszi. Eredeti betekintést nyújt a globális gazdasági válságokba, és megfogalmazza a kapitalizmus és a társadalmi egyenlőtlenségek közötti összefüggéseket. Sok olvasó értékeli Harvey világosságát, az elemzés mélységét, valamint a „felháborodás pártjára” való felhívást, amely szembeszáll a status quóval.

A kritikusok megjegyzik, hogy a könyv nem biztos, hogy új meglátásokkal szolgál azok számára, akik már ismerik a marxista elméleteket. Egyesek szerint Harvey megközelítése pedáns és nem eléggé szigorú korábbi műveihez képest. Mások megemlítik, hogy a szerkezet zavaros lehet, és hogy a konkrét megoldások hiánya miatt az olvasó elégedetlen. Aggodalomra ad okot, hogy a könyv elidegenítheti a nem marxista közönséget.

(60 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Enigma of Capital: And the Crises of Capitalism

Könyv tartalma:

David Harvey több mint negyven éve a világ egyik legélesebb és legkritikusabb elemzője a kapitalista fejlődésnek. A The Enigma of Capital (A tőke rejtélye) című könyvében szenvedélyes beszámolót ad arról, hogy a féktelen neoliberalizmus hogyan hozta létre azt a rendszerszintű válságot, amely most elborítja a világot.

Az 1970-es évektől kezdve a fejlett országok tőkésosztályát a jövedelmezőségi nyomás arra késztette, hogy az otthoni ipari termelésbe való befektetések helyett a pénzügyi termékek által ígért magasabb hozamokat vegye célba. Ezzel együtt járt a privatizáció felé való elmozdulás, a munkaerő alkupozíciójának abszolút csökkenése és a termelés szétszóródása a fejlődő világban. A bérek évtizedek óta tartó és folyamatos csökkenése, amely ezt a fordulatot kísérte, dilemmát eredményezett: hogyan lehet az árukat - különösen az ingatlanokat - ugyanolyan áron eladni, mint korábban, ha a munkások relatíve kevesebbet keresnek? A válasz a hitelezés hatalmas mértékű bővülése volt, amely mind a pénzügyi ágazat, mind az ingatlanpiac robbanásszerű növekedését táplálta. Amikor az egyik kulcsfontosságú piac - az ingatlanpiac - összeomlott, a másik is összeomlott, és ez társadalmi pusztulást eredményezett.

Harvey a mai válságot a lehető legszélesebb kontextusba helyezi: magának a globális kapitalizmusnak a történelmi fejlődésébe az ipari korszaktól kezdve. Ügyesen mozog e történelem és a jelenlegi válság kibontakozása között, és arra összpontosít, hogy az ilyen válságok hogyan pusztítják el a munkavállalókat, és hogyan teremtenek lehetőséget a rendszer legitimitásának megkérdőjelezésére. A harc most azok között a még mindig erős erők között zajlik, amelyek a tegnapi rendszert akarják újraalkotni, és azok között, amelyek a társadalmi igazságosságot és a gazdasági egyenlőséget előtérbe helyező rendszerrel akarják felváltani. Az új utószó a válság folytatódó hatásaival és a 2010-es válaszlépésekkel foglalkozik.