A tökéletlen művészet: Elmélkedések a jazzről és a modern kultúráról

Olvasói vélemények

Ted Gioia „A tökéletlen művészet: Reflections on Jazz and Modern Culture” című könyvében mélyrehatóan vizsgálja a jazzt, annak az amerikai kultúrára gyakorolt hatását, valamint az azt alakító technológiai hatásokat, különösen Edison fonográfját. A könyv érvel az improvizáció jelentősége mellett a zenében, összehasonlítva azt a művészet más formáival, sőt a kvantumfizikával is. A könyv egyszerre szigorú és közérthető, az olvasót intellektuálisan és érzelmileg is lekötő elbeszélésmóddal, ami a jazzrajongók számára időtálló művé teszi.

⬤ Jól megírt és magával ragadó próza, amely az összetett gondolatokat is érthetővé teszi.
⬤ Mély megértést nyújt a jazzről, valamint a technológiával és a kultúrával való kapcsolatáról.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy értékelje az improvizáció művészetét.
⬤ Időszerű meglátások, amelyek a különböző területek kreatív folyamataira is visszhangoznak.
⬤ Rendkívül olvasmányos és végig fenntartja az érdeklődést.

⬤ Úgy tűnik, a szerző alábecsüli a komponált zenét az improvizáció javára.
⬤ Néhány olvasó kissé hibásnak vagy egyoldalúnak találhatja az improvizáció felsőbbrendűségére vonatkozó érveit.
⬤ A megkomponált zene és az improvizáció viszonyának tárgyalása hiányzik, ami miatt néhány pontra nem tér ki.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Imperfect Art: Reflections on Jazz and Modern Culture

Könyv tartalma:

Ted Gioia ragyogó kötete a jazzkritikában ritka széleskörű megközelítést alkalmazva olyan különböző területekre támaszkodik, mint az irodalomkritika, a művészettörténet, a szociológia és az esztétikai filozófia, hogy a jazzt a huszadik század viharos kulturális környezetébe helyezze.

Azt állítja, hogy mivel az improvizáció - a jazz lényege - gyakran kudarcot vall a helyben alkotás nyomása alatt, a jazzt "tökéletlen művészetnek" kell tekintenünk, és a jazzről alkotott ítéleteinket a "tökéletlenség esztétikájára" kell alapoznunk. A Tökéletlen művészet olyan meghatározó gondolkodók gondolatait is magába foglalva, mint Walter Benjamin, Jos'e Ortega y Gasset és Roland Barthes, élénk portrékat nyújt a jazz óriásairól, és megdöbbentő betekintést nyújt ebbe a létfontosságú zenei formába, valamint a társadalom és a művészet kölcsönhatásába.