A tömeg: Tanulmány a népi elme világáról

Olvasói vélemények

A kritikák a 'The Crowd: Gustave Le Bon „A népi elme tanulmánya” című könyvének tartós jelentőségét a tömegpszichológia megértésében, ugyanakkor a fordítással kapcsolatos jelentős problémákra és elavult nézetekre is rámutatnak. Sok olvasó értékeli a tömegek működésének megismerését és az emberi viselkedés mélyebb megértését, mások azonban kritizálják az olvashatóságot és a fordítás minőségét.

⬤ Időtlen betekintés a tömegpszichológiába és a társadalmi dinamikába.
⬤ Releváns a modern politikai és társadalmi kérdések szempontjából.
⬤ Segít megérteni a tömegek irracionális viselkedését és a vezetők befolyását.
⬤ Jól megtervezett és minőségi fizikai termék.
⬤ Nagy tekintélyű munka, amely a pszichológia és a politika jelentős személyiségeire volt hatással.

⬤ Gyenge fordítási minőség, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Elavult és néha sértő nézetek a faji és nemi kérdésekben.
⬤ A fordítási problémák miatt nehezen érthető.
⬤ Néhány olvasó szerint a formátum és a szerkezet nem koherens, egyes kiadásokban hiányzik a tartalom.

(235 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Crowd: A Study of the Popular Mind

Könyv tartalma:

A tömeg: Gustave Le Bon klasszikus és lenyűgöző tömegpszichológiai tanulmánya, amelyet először 1895-ben adtak ki. A könyvben Le Bon azt állítja, hogy a tömegpszichológiának számos jellemzője van: "az impulzivitás, az ingerlékenység, az érvelésre való képtelenség, a kritikai szellem ítélőképességének hiánya, az érzelmek eltúlzása és mások...".

A tömegpszichológia, más néven tömegpszichológia a szociálpszichológia egyik ága. A szociálpszichológusok számos elméletet dolgoztak ki annak magyarázatára, hogy a tömeg pszichológiája miben különbözik a tömegben lévő egyének pszichológiájától és hogyan lép kölcsönhatásba azzal. A tömegpszichológia főbb teoretikusai közé tartozik Gustave Le Bon, Gabriel Tarde, Sigmund Freud és Steve Reicher. Ez a terület mind a tömeg egyes tagjainak, mind a tömegnek mint egységnek a viselkedésével és gondolkodási folyamataival foglalkozik.

A tömeg viselkedését nagymértékben befolyásolja az egyén felelősségének elvesztése és a viselkedés egyetemességének benyomása, mindkettő a tömeg méretével növekszik. A tömegjelenségek pszichológiai tanulmányozását már évtizedekkel 1900 előtt dokumentálták, mivel az európai kultúrát a fin de si cle gondolatai hatották át. Ez a "modern" városi kultúra úgy érzékelte, hogy egy új és más korban él. Csodálatos új találmányok szemtanúi voltak, és új módon élték meg az életet. Az immár sűrűn lakott, iparosodott városokban, például Milánóban és Párizsban élő lakosság szemtanúja volt a villanykörte, a rádió, a fényképezés, a mozgóképes előadások, a távíró, a kerékpár, a telefon és a vasúthálózat fejlődésének. Megtapasztalták az élet gyorsabb ütemét, és az emberi életet szegmentáltnak tekintették, ezért az élet minden egyes ilyen szakaszát új névvel jelölték meg. Olyan új fogalmakat alkottak, mint a "serdülő", az "óvoda", a "vakáció", a "kempingezés a természetben", az "5 perces szegmens" és az "utazás az élvezet kedvéért" mint szabadidős osztály, hogy leírják ezeket az új életformákat. Hasonlóképpen, a "tömeg" absztrakt fogalma új jelenségként egyszerre nőtt ki a franciaországi Párizsban és az Olasz Királyság legnagyobb városában, Milánóban.

A Darwin evolúciós elmélete által motivált jogi reformerek, különösen az Olasz Királyságban, azzal érveltek, hogy Európa társadalmi és jogi rendszerei a természetes ész, illetve a keresztény erkölcs elavult fogalmain alapultak, és figyelmen kívül hagyták az emberi természet megmásíthatatlan biológiai törvényeit.