The Social Life of Stories: Narrative and Knowledge in the Yukon Territory
Az őslakosok szóbeli elbeszéléseiről szóló, elméletileg kifinomult tanulmányában Julie Cruikshank a szövegeken túlmutatva a történetmesélés társadalmi jelentőségét vizsgálja. A cirkumpoláris őslakos népek napjainkban az elbeszélés és a tudás feltűnően különböző és gyakran egymással versengő rendszereit tapasztalják.
Ezek a rendszerek magukban foglalják a hagyományos szóbeli történeteket; a modern állam tekintélyelvű, írástudó hangját; és a tudományos tudományágak által használt elbeszélési formákat, amelyekkel a kívülállók számára reprezentálják őket. Az elbeszélés és az igazság más rendszerei által nyomást gyakorolva, hogyan használják az őslakosok történeteiket, és hogyan találják azokat még mindig értelmesnek a huszadik század végén? Miért virágzik továbbra is a történetmesélés? Mit tanulhatnak az antropológusok az őslakos elbeszélések szerkezetéből és előadásmódjából, hogy maguk is jobb tudományos mesemondókká váljanak?
Cruikshank úgy válaszol ezekre a kérdésekre, hogy ügyesen ötvözi a saját terepmunkája során összegyűjtött történeteket a párbeszéd és a történetmesélés interdiszciplináris elméleti perspektíváival, beleértve Walter Benjamin, Mihail Bakhtin és Harold Innis meglátásait. Elemzése feltárja, hogy a történetmesélés művészete és struktúrája milyen sokféleképpen közvetít a társadalmi cselekvés és a helyi tudás között az északi őslakos közösségekben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)