Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 13 olvasói szavazat alapján történt.
Regimes of Historicity: Presentism and Experiences of Time
Francois Hartog a társadalom "történetiségének", vagyis a múlthoz, jelenhez és jövőhöz való viszonyulásának meghatározó változási pillanatait vizsgálja.
A Hannah Arendt, Reinhart Koselleck és Paul Ricoeur által inspirált Hartog szövegek széles skáláját elemzi, az Odüsszeiát a történelmi tudat küszöbén álló műként pozicionálja, és szembeállítja Marshall Sahlins antropológus "heroikus történelem" fogalmának vizsgálatával. Nyomon követi a változó időszemléletet Chateaubriand Történelmi esszéjében és az Utazások Amerikában című művében, és ezeket a francia forradalom más írásai mellé helyezi.
Feleleveníti a francia Annales-iskola meglátásait, és Pierre Nora Az emlékezet birodalmait az örökség történetében és a mai jelenidejűségben helyezi el, amelyből kiindulva foglalkozik Jonasnak a jövőért való felelősségünkről szóló felfogásával. Jelenünk korántsem egységes vagy egyértelmű, és a társadalomban elfoglalt helyünktől függően nagyon különbözően éljük meg. A globális mozgások és felgyorsult áramlások foglyai vagyunk, vagy pedig az alkalmi munkások életére vagyunk ítélve, akik kézből szájba élnek egy stagnáló jelenben, ahol nincs felismert múlt, és nincs valódi jövő sem (mivel a tervek és projektek időbelisége elérhetetlen).
A jelen tehát emancipációként vagy bezártságként élhető meg, a jövő perspektívája pedig már nem megnyugtató, mivel nem ígéretként, hanem fenyegetésként érzékelhető. Hartog egybehangzó olvasatai megmutatják, hogyan akadt el a történelem(-írás) motorja, és segítenek megérteni az időhöz való kortárs jelenidejű viszonyunk ellentmondásos tulajdonságait.
