Chronos: The West Confronts Time
Az idő, amely éppoly mindenütt jelen van, mint amilyen megfoghatatlan, mindig is inspirálta és megkerülte a megértésére tett kísérleteket. A korai keresztények számára, a huszonegyedik századi világ számára hogyan fonódott össze a múlt és a jövő a jelennel? A Chronos című könyvében egy vezető francia történész a nyugati ókortól az antropocénig ível, és az időhöz való viszonyunk meghatározó fordulópontjait tárja fel.
Franois Hartog a nyugati időbeliségek genealógiáját vizsgálja, az idő rendjét és korszakokra való felosztását vizsgálja. Az ókori görögök időfelfogásától kezdve a Chronos a keresztény idő kialakulását vizsgálja a katolikus egyház első évszázadaiban. A kereszténység idő feletti hegemóniája uralkodott Európában és azon túl is, hogy aztán a modern idő - amelyet a könyörtelen haladás fogalma ural - a jövő felé induljon. Hartog hangsúlyozza, hogy a világnak most mély bizonytalanságokkal kell szembenéznie, amikor az antropocén korszak eljövetelével és jelentőségével számolunk. Az emberiség képessé vált arra, hogy megváltoztassa az éghajlatot, és olyan változásokat idézzen elő a puszta élettartam alatt, amelyek egykor geológiai korszakokon át tartottak. Ebben a fenyegető új korban, amely minden létező időbeli konstrukciót megkérdőjelez, mi lesz az idő megértésének régi módjaival?
Az értelmiségtörténeti és történetírói reflexiókat a kortárs jelenidejűség és apokaliptika kritikájával összefonva a Chronos mélységesen és tanulságosan járul hozzá a korszak természetéről folytatott vitákhoz, és éles betekintést nyújt a történelmi idő tapasztalatába.
