A törvény útja

Olvasói vélemények

Oliver Wendell Holmes „A jog útja” című könyve mély és éleslátó mű, amely annak ellenére, hogy több mint százéves, továbbra is releváns a mai jogi viták szempontjából. Dicsérik gondolatainak tisztaságáért és a jogi elvekkel való filozófiai elkötelezettségének mélységéért. Anakronisztikus nyelvezete és jogi terminológiája miatt azonban nem biztos, hogy minden olvasóhoz eljut, rövidsége pedig kérdéseket vet fel az árazással kapcsolatban.

⬤ A jog és a jogtudomány mélyreható meglátásai.
⬤ A gondolatmenet és a kifejezésmód tisztasága.
⬤ Aktuális jogi viták szempontjából releváns.
⬤ Joghallgatóknak és a jogfilozófia iránt érdeklődőknek kifejezetten ajánlott.
⬤ Rövid terjedelme miatt gyorsan olvasható.
⬤ A fizikai kiadás minőségét gyakran dicsérik.

⬤ Az anakronisztikus nyelvezet és a jogi terminológia kihívást jelenthet egyes olvasók számára.
⬤ Egyes kritikák megemlítik, hogy rövid (kb. 20-34 oldal), ami az ár-érték arányt illetően aggodalomra ad okot.
⬤ A teljes megértéshez jogi háttérismeretekre van szükség.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Path of the Law

Könyv tartalma:

2012 Az eredeti 1955-ös kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.

Oliver Wendell Holmes, Jr. "A jog útja" című írása eredetileg a "Harvard Law Review" című folyóiratban jelent meg 1897-ben. "A jog útja" című esszéje idejére Holmes befejezte a jog behaviorista elméletéhez vezető evolúciót.

Bármit is gondoljunk Holmes jogtudományáról, "A jog útja" egyértelműen nagyszerű jogfilozófiai gyakorlat; minden bizonnyal sokkal jobban kiállja az idő próbáját, mint "A szokásjog". A törvényeket - tanuljuk - a "rossz ember" szemszögéből kell megírni, annak, aki a legszükségesebb minimumot teszi meg, hogy elkerülje szomszédai szankcióit.

Más szóval, objektív normákat kell alkotni, amelyek nem függnek a polgárok személyes erényétől vagy jóakaratától. Amikor a jog annak a személynek a "szándékát" próbálja meghatározni, aki elkövette azt a cselekményt, amelyért bíróság elé áll, nem azt próbálja megállapítani, hogy jót vagy rosszat akart-e tenni.

A törvény csak arra kíváncsi, hogy tudta-e, hogy cselekedetének milyen következményei lesznek. A vizsgálatot csak a vádlott megfigyelhető magatartásának figyelembevételével lehet elvégezni.