A tudás politikája a premodern iszlámban: Az ideológia és a vallási kutatás tárgyalása

Olvasói vélemények

A könyv részletesen vizsgálja a politikai és vallási dinamikát a szaldzsukok XI. és XII. századi uralkodása alatt, a szaldzsuk uralkodók, az iszlám tudósok és a szúfi misztikusok közötti bonyolult kapcsolatokra összpontosítva. A szerző, Omid Safi dokumentálja, hogy a szaldzsukok hogyan legitimálták hatalmukat a vallási berendezkedéssel folytatott tárgyalásokon keresztül, párhuzamot vonva a történelmi egyház-állam kapcsolatokkal. A kissé száraz próza és a bonyolult karakterek ellenére az elbeszélés érdekesnek és relevánsnak tekinthető.

⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ meggyőző elemzést nyújt a szaldzsukok iszlámra gyakorolt hatásáról
⬤ érdekes párhuzamokat von az egyház-állam tárgyalásokkal
⬤ a téma iránt érdeklődő nem szakembereknek is ajánlott.

⬤ A próza száraz lehet
⬤ az ismeretlen történelmi szereplők jelentős használata kihívást jelenthet a laikus olvasók számára
⬤ néhány térkép javíthatná a megértést.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Politics of Knowledge in Premodern Islam: Negotiating Ideology and Religious Inquiry

Könyv tartalma:

A tizenegyedik és tizenkettedik század az iszlám történelem nagy jelentőségű időszaka volt. A Nagy Szaludzsuk, egy Közép-Ázsiából származó török nyelvű törzs, az iszlám világ keleti felét uralta ezen időszak nagy részében. Omid Safi mélyreható, társadalom-, kultúr- és politikatörténetet ötvöző elemzésében bemutatja, hogy a szaldzsukok hogyan próbáltak tartós politikai jelenlétet teremteni azáltal, hogy összefogtak a tudósokkal és szentekkel, köztük számos ismert szúfi muzulmánnal, akik állami védnökség alatt működtek.

Politikai hatalmuk legitimálása érdekében a szaldzsuk uralkodók úgy mutatkoztak be, mint az általuk állítólagosan ortodox és normatív iszlámfelfogás bajnokai. A vallási ortodoxia fogalmát az államilag támogatott színtereken, például a madraszákban és a khanaqákban működő adminisztrátorok alakították ki. Így az ortodoxia a politikai lojalitáshoz kapcsolódott, az állam iránti hűtlenséget pedig vallási eretnekségként fogalmazták meg.

Az elsődleges források hatalmas tárházára támaszkodva és az olyan anakronisztikus elemzési fogalmaktól, mint a nacionalizmus, elzárkózva Safi felülvizsgálja mind a szaldzsukokról mint jóindulatú muszlim uralkodókról, mind a szufikról mint időtlen, éteri misztikusokról alkotott hagyományos nézeteket. Jelentősen hozzájárul a premodern iszlám megértéséhez, valamint megvilágítja a hatalom és a vallási tudás közötti összetett kapcsolatot.