A tudás visszaszerzése: Szókratészi válasz a szkepticizmusra

Olvasói vélemények

A könyv a filozófiai gondolkodás folytonosságát vizsgálja az ókori Görögországtól a modern időkig, foglalkozik a szkepticizmussal, és a megismerés lehetőségét állítja az ész és a diskurzus révén. A mű nagy visszhangot vált ki, amely a történelmi meglátásokat a kortárs filozófiára vonatkozó gyakorlati vonatkozásokkal ötvözi.

A könyv jól megírt, elgondolkodtató és széles közönség számára hozzáférhető. Egyedülálló perspektívákat kínál a filozófiai diskurzusról, és hangsúlyozza az ókori filozófiából származó értékes felismerések visszanyerésének fontosságát. Az olvasók gyönyörűen árnyaltnak és inspirálónak találják, így jelentős hozzájárulás a kortárs filozófiai irodalomhoz.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a filozófiai nyelvezet, ami azt sugallja, hogy szükség van egy filozófiai szótárra. Továbbá, miközben a könyv kritikával illeti bizonyos modern nézőpontokat, az eltérő filozófiai nézeteket vallók számára kevésbé vonzóak lehetnek az érvek.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Retrieving Knowledge: A Socratic Response to Skepticism

Könyv tartalma:

A tudás visszaszerzése: A szkepticizmusra adott szókratészi válasz a múltból származó filozófiai elvek felhasználásával a mai kihívások kezelésére. A könyv először a filozófia logosz keresésével kezdődik, amely a világ rendjének és racionalitásának magyarázó forrása, és azzal, hogy a logoszt nem sikerült a létben megalapozni. A történet a szofisták szkepticizmusával és Szókratész kísérletével folytatódik, aki Platón Theaitétosz című dialógusában megpróbál foglalkozni a korabeli szkepticizmus ismeretelméleti és metafizikai forrásaival. E dialóguson keresztül jutunk el oda, hogy megküzdjünk a tudás definíciójával és az első filozófia materializmusában rejlő problémákkal. A tudást úgy határozzuk meg, mint igaz hitet, amelynek van logosza (vagy beszámolója). A logosz témája az első filozófiától Szókratészig, majd a filozófia újkori korszakáig folytatódik, ahol hasonló szkepszissel találkozunk, mint amivel Szókratész foglalkozik, a metafizikai naturalizmusból és az empirizmusból eredő szkepszissel. Az újkori filozófusok mérsékelt naturalizmusa és empirizmusa Nietzsche és a poszt-nietzschei filozófusok radikális naturalizmusává és empirizmusává válik.

A nietzschei filozófusok radikális naturalizmusa és empirizmusa a kontinentális posztmodernisták által megvalósított kortárs negatív nihilizmushoz, valamint a pragmatisták által megvalósított pozitív nihilizmushoz és a nietzschei minden érték átértékelése utáni új értékek "túl akarásához" vezet. Szókratész Theaitétoszból vett érveinek előhívása arra szolgál, hogy a kortárs szkepticizmussal ugyanúgy foglalkozzunk, mint ahogyan Szókratész foglalkozott korának szkepticizmusával. A poszt-nietzschei filozófia olyan kihívások elé állít, amelyek túlmutatnak azon, amivel Szókratésznek szembe kellett néznie.

Ezért a filozófia jövője szempontjából új irányt kell kijelölni. Az utószó tervrajzot ad arra, hogyan folytatódhat ma a logosznak mint a filozófia szívének eredeti keresése.