Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv meggyőző érveket sorakoztat fel a földi élet egyedisége és értékessége mellett, ötvözve a tudományos felismeréseket a spirituális elmélkedésekkel. Arra készteti az olvasót, hogy újragondolja az emberiség szerepét és felelősségét a bolygóval szemben, és paradigmaváltást sürget a világegyetemben való létezésünkről való gondolkodásban. Néhány olvasó azonban túlságosan hosszúnak és történeti fókuszúnak találta a könyvet, ami frusztrációhoz vezetett.
Előnyök:A könyvet dicsérik kivételes írásmódja, világossága és inspiráló üzenete miatt. Számos kritika a tudomány, a filozófia és a spiritualitás egyedülálló keveredését emeli ki, mint erősségét. Gleisert dicsérik, amiért új perspektívát kínál az emberiség és a Föld kapcsolatáról, és szenvedélyes felhívást intéz az élet megőrzésére. Számos kritikus a remény jelzőfényének és korunk nélkülözhetetlen olvasmányának nevezi a könyvet.
Hátrányok:A kritikák főként a könyv hosszadalmas történelmi szakaszaira összpontosítanak, amelyek egyes olvasók szerint feleslegesek voltak, és elvonják a figyelmet a fő érvektől. Mások az ismétlésekkel és a prédikáló hangnemmel kapcsolatos problémákat emelték ki. Néhány kritika megemlítette, hogy a könyv talán nem felel meg a fizikával és kozmológiával kapcsolatos témákban jártasak elvárásainak, és azt sugallta, hogy a könyvnek hasznára válhatna egy szigorúbb szerkesztés.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Dawn of a Mindful Universe: A Manifesto for Humanity's Future
Könyv tartalma:
Egy díjnyertes csillagász és fizikus lebilincselő és sürgető felhívása egy új felvilágosodásra és az élet értékének felismerésére, amely az ész és a kíváncsiság - a tudomány alapjai - segítségével tanulmányozza, ápolja és végül megőrzi az emberiséget, miközben az éghajlatváltozás egzisztenciális válságával nézünk szembe.
Kopernikusz óta az emberiség egyre inkább sodródónak, jelentéktelen foltnak látja magát egy nagy, hideg világegyetemben. Marcelo Gleiser brazil fizikus, csillagász és a 2019-es Templeton-díj nyertese szerint ez azért van, mert elvesztettük a felvilágosodás szikráját, amely az elmúlt évszázadok emberi fejlődését irányította. Bár történtek bizonyos tudományos erőfeszítések ennek az egyre sivárabb perspektívának a leküzdésére - a más bolygókon lévő élet folyamatos kutatása, a multiverzum legújabb elképzelése -, ezek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy legyőzzük a fő problémát: tudományos erőfeszítéseink során elvesztettük erkölcsi küldetésünket és együttérző fókuszunkat.
Gleiser azt állítja, hogy rossz paradigmát használunk a világegyetemhez és az abban elfoglalt helyünkhöz való viszonyuláshoz. Ebben a mélyen kutatott és gyönyörűen megírt könyvben arra szólít fel, hogy fogadjunk el egy új, életközpontú szemléletet, amely felismeri, hogy az élet mennyire ritka és értékes, és miért kellene küldetésünknek lennie, hogy megőrizzük és ápoljuk. A tudatos világegyetem hajnala a jelenlegi környezeti és tudományos zsákutcákkal foglalkozik, és azzal, hogy a tudományos közösség hogyan találhat rájuk megoldást.
Gleiser paradigmája újragondolja a felvilágosodás eszményeit, és új irányt javasol az emberiség számára, amelyet az emberi ész és a kíváncsiság vezérel, és amelynek célja, hogy megmentse magát a civilizációt. Ebben a modellben ismét a világegyetem központjának tekinthetjük magunkat - a helynek, ahol az élet tudatossá válik -, és visszanyerhetjük világos erkölcsi iránytűnket, amely mind a tudományt, mind az azt körülvevő politikát irányíthatja.
